Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

Fogorvosi Szemle 83. 173—176. 1989.

Három és féléves traumatológiai beteganyagunk áttekintése

DR. BÜKI AGNES és DR. BŐGI IMRE

Semmelweis Kórház (főigazgató: Dr. Mundi Béla)

Szájsebészeti Osztály (osztályvezető: Dr. Bőgi Imre), Budapest

Az elmúlt évek során kórházunk szájsebészeti osztályán kialakultak a feltételek ahhoz, hogy a megye területéről érkező traumatológiai betegeinket a legmodernebb módszerekkel, adekvát ellátásban részesítsük. Az általános traumatológiai elveknek megfelelően a primer definitiv ellátásra törekszünk [5, 8]. A betegek azonban nem mindig érkeznek időben. Sokszor napokkal, hetekkel a sérülés után, gyakran már súlyos szövődményekkel jelentkeznek. E tapasztalatunk egyezik a hazai szerzők megfigyelésével [8]. Ilyenkor a gyógyítás feltételei lényegesen nehezebbek és a prognózis is kedvezőtlenebb. Osztályunk az év minden napján felvételi ügyeleti szolgálatot tart, a megyéből jelentkező akut ellátást igénylő betegek számára. A több mint három év alatt így jelentős számú traumatológiai esetünk adódott, amelyek statisztikai adatait és az ebből leszűrt tapasztalatokat kívánjuk közreadni.

Anyag és módszer

A Semmelweis Kórház Szájsebészeti Osztályán 1985. január 1-jétől 1988. június 30-ig 1607 fejsérültet kezeltünk. Ebből 847 volt az arccsonttörött, 760 a lágyrészsérülést szenvedett beteg. A járóbeteg-rendelésen 588, a fekvőosztályon pedig 259 beteget láttunk el. A betegellátásban arra törekszünk, hogy csupán a feltétlen fekvőbeteg-ellátást igénylő sérülteket vegyük fel a kórházba. Akit lehet járóbeteg-rendelésen kezelünk. A gazdaságosság és az egészségügyi szolgálat jó kihasználásán kívül erre azért is szükség van, mert ágyszámunk meglehetősen limitált. Az osztályra felvett 259 beteg közül 132-nél egyszeres, 127 betegnél kétszeres, illetve többszörös törést diagnosztizáltunk. Az állkapocstörések száma volt a legtöbb, 75,7%, de az arcközéptörések száma is jelentős, 21,99%. A maxilla és a mandibula együttes törésének száma aránylag kevés volt, 2,31%. A törések lokalizáció szerint megoszlását az I. táblázatban mutatjuk be. Ha etiológiai szempontok szerint vizsgáljuk adatainkat, megállapítható, hogy megyénkben is, hasonlóan az országos adatokhoz az erőszakos cselekményekből származó sérülések dominálnak [5]. A másik nagyobb csoportot a közlekedési balesetek képezik, elsősorban kerékpár- és motorkerékpár-balesetek. Orsós [7] hasonló megfigyelésről számolt be. Sajnálatos tény, hogy a két nagyobb csoportban a balesetek zöme ittas állapotban történt. Ebben a vonatkozásban sem térnek el adataink a hazai szerzők adataitól [5, 8]. Az idős emberek körében esésből, megcsúszásból származik a legtöbb trauma. Beteganyagunkban a munkahelyi és sportbalesetek száma elenyésző. A törések etiológiai megoszlása a II. táblázatban látható. Az állkapocstörés a dolgozó korosztályra jellemző sérülés [5, 7]. A beteganyag életkor szerinti megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy a sérülések száma 20—40 évesek körében a legmagasabb, majd csökkenő tendenciát mutat idősebb korban. A

Érkezett: 1988. január 16.

Elfogadva: 1989. február 20.

173