Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
kaján rögzítettük. A készítményt perisztaltikus pumpa segítségével 37 ÓC hőmérsékletű fiziológiás konyhasóoldattal folyamatosan nedvesen tartottuk és egyúttal biztosítottuk az állandó hőmérsékletet. A vizsgálatot 60 perces várakozás [3], a „steady state” állapot kialakulása után kezdtük meg. A pulpa mikroereinek (arteriolák, praekapillarisok, kapillárisok, postkapillarisok, venulák) megfigyelése után a „quantitativ” méréshez kiválasztottunk egy-egy olyan arteriolát (x — 37,922 /mi) és venulát (x — = 40,395 /mi), amelyek egymáshoz közel futva egyaránt alkalmasak voltak belső átmérőjük képernyőn történő folyamatos mérésére. Ezt követően a kiválasztott területtől distalisan (az alveolaris nyúlvány felé eső területre) random (véletlenszerűen), vagy fiziológiás sóoldatot vittünk (kontroli-csoport), vagy a következő kompozícióé tömőanyagokat helyeztük (teszt-csoportok): 1. Evicrolli —konvencionális kompozit (Spofa Dental, Prága) 2. Riogloss.lt—hihrid-konipoz.it (De Trey, Zürich) 3. Isomolar It —inhomogén mikrotöltőanyag-komplexet tartalmazó kompozit (Viva-dent, Schaan—-Lichtenstein) 4. Jsopastlt —inhomogén mikrotöltőanyag-komplexet tartalmazó kompozit (Vivadent, Schaan—Lichtenstein). Egy-egy anyagot tíz készítményen teszteltünk. Az érlumen belső átmérőjének mérése a tesztanyag felhelyezését követő 1„ 5., 15., 30. és 60. percben történt e célra szerkesztett mérőskála segítségével. Módszerünk kialakításához Taylor [20] technikájának Pohto és Scheinin [15], Kozam és Burnett [10], Gangler és mtsai [3, 5, 7, 8] és Krchan és mtsai [11] által történt továbbfejlesztését vettük figyelembe. A kísérlet befejezésekor — szövettani feldolgozás céljából — a preparált állkapocsfelet a második moláris felett eltávolítottul! és 8%-os formaiinban fixáltuk. A kiindulási (0 perces) értékekhez viszonyított belső érátmérőváltozásokat (Aym) kiszámítottuk és az egyes csoportok azonos mérési időponthoz tartozó értékeinek a kontrolitól való eltérését variancia-analízissel és Dunnett-próbával állapítottuk meg. Eredmények Eredményeink azt mutatják, hogy az általunk vizsgált mind a négy tömőanyag szignifikánsan tágította a pulpalis arteriolát (1. ábra). A Biogloss hatására bekövetkező tágulat a kezelést követő 1. percben, Isopastnál és Isomolarnál az 5. percben, míg az Evicrolnál csak a 15. percben következett be. A venula átmérőjét az Isopast az 5. perctől kezdve, az Evicrol és az Isomolar a 15. perctől szignifikánsan megnövelte, a Biogloss viszont a venula átmérőjét nem befolyásolta. Attól eltekintve, hogy a Biogloss a venulák átmérőjére hatástalan volt, a négy tömőanyag hatása között statisztikailag nem tudtunk különbséget tenni. Megbeszélés A kompozíeiós tömések alkalmazásával kapcsolatos problémakör jelentős részét a tömőanyag toxicitása okozza [5]. Kísérleteinkben a tömőanyagok felhelyezésekor azonnal jelentkező vascularis reakciókat vizsgáltuk, amelyeket nem kell szükségszerűen toxikus elváltozás jeleként tekinteni, lefolyhatnak fiziológiás és farmakológiás határok között is. A preparációs károsodásokat [3] igyekeztünk minimálisra csökkenteni. Nem végeztük a tömőanyagok vizsgálatát olyan fogakon, amelyeknek pulpáját az előkészítés során exponáltuk és így érrupturát, érelzáródást okozhattunk [20]. A tömőanyag felhelyezése előtt semmiféle ka vitás-tisztítószert (alkohol, kloroform, aceton, éter, hyperol), sem pedig levegő-ráfuvást nem alkalmaztunk [2]. A 60 perces megfigyelési időt azért választottuk, mert Harndt [9] kimutatta, hogy kavitásalakítás során és a teszt anyagot tömésként alkalmazva nagyon könnyen létrejöhetnek már a tömőanyag applikációja előtt olyan sérülések a pulpalis vagy apicalis lágyszövetekben, amelyet esetleg a tesztelt anyag toxikus tulajdonságának tudhatunk be a továbbiakban. Az ilyen tévedésektől még egy irritáció-mentes anyag kontrollja sem véd meg [9]. Problémát jelent és a kapott válaszokat lényegesen befolyásolhatja a kavitás alapja és a pulpa-150
