Fogorvosi szemle, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
lágyrészhiány pótlására, valamint egy másik beteg hemiatrophia faciei kontó rhelyreállítására alkalmazta. Maxwell 1979-ben közölt 13 esetében [8] több extraorális arcdefektus pótlás szerepel. Bailey és Godfrey [2] sikeresen redukálta a musculocutan lebeny olykor nemkívánatos tömegét: homlok és fejtetőn csak az izmot transzplantálja, s felszínét félvastag bőrrel borítja. Bowsell és mtsai [11] az izom vaszkuláris anatómiájának tanulmányozása után nemcsak a bőrt és szubkután zsírt távolította el, hanem az izom tangenciális egyharmadát is. Ezzel még vékonyabb transzplantatumot nyertek, melyet félvastag bőrrel fedtek. Schmidt és Robson [12] pedig kiterjesztették a lebenyt, mely így csontdefektust is magábanfoglaló komplex arcdefektus pótlására vált alkalmassá. Az izommal összeköttetésben levő intercostalis perforánsok épségének megőrzésével bordát is tartalmazó összetett lebenyt, osteo-musculocutan lebenyt alkottak. A mikrovaszkuláris módszerrel végzett transzplantáció nem tekinthető rutin sebészi beavatkozásnak. Ha lehetőség van rá, a pótlást nyeles lebennyel végezzük. Abban az esetben, ha a defektus a nyak felett helyezkedik el, és a nyak intakt, a defektus szigetlebennyel való megközelítése igen bonyolult, esetleg lehetetlen. A lebeny áthúzásához széles bőr alatti alagútra van szükség, mely radikális nyald disszekció után ideális, s a lebeny izomnyele egyúttal pótolja a feláldozott nyaki lágyrészeket, kedvezőbb a nyak kontúrja. Ha a műtét a nyakra nem terjed ki, akkor a lebeny transzpozíciója céljából az egész nyakat fel kellene tárni. Azonkívül az izomnyél nemkívánatos többlet tömeget okoz a nyakon, mely ha feszes, veszélyezteti a lebeny vérellátását. A halántéktáj, homlok vagy fejtető egyszerűen elérhetetlen szubkután alagúton át LDMC szigetlebeny számára. Ezekben az esetekben csak mikrovaszkuláris módszerrel végzett transzplantációja jöhet számításba. Első esetünkben a haránt irányú, ellipszis formájú defektus az arc és submandibularis regióra terjedt ki. A beteg nehézsúlyú ökölvívó volt, robusztus izomzattal rendelkezett, így a nyeles lebenyként felhúzott izom óriási nyak duzzanatot, jelentős deformitást okozott volna. Ezért döntöttünk szabad transzplantáció mellett . A második esetben extrém nagyságú arcdaganat (cylindroma) miatt végeztünk tumorexstirpatiot. Radikális nyaki disszekciót nem végeztünk, hiszen tüdőáttétei voltak, így a műtét mindenképp csak palliativ lehetett. Ebben az esetben az intakt nyakon kellett volna szubkután alagúton feljuttatni a szokatlan nagyságú lebenyt egészen a szemzugig. Ígyszabadátültetéstalkalmaztuk. A műtét utáni időszak mindkét esetben eseménytelen volt. A műtétet követő napokban a lebeny duzzanata volt megfigyelhető, mely a 4—5. naptól kezdve fokozatosan csökkent. A lebeny színe mindvégig kifogástalan volt. Ez a duzzanat a nyirok-keringés zavarával magyarázható, jól ismert jelenség. Differenciál diagnosztikai szempontból fontos a kezdődő vénás elfolyási zavar, majd következményes vénás thrombosistól való elkülönítése. Ebben az esetben figyelmeztető jel lehet a lebeny duzzanata, de mindig szemmel jól látható cyanosis társul hozzá. A csak nyirokkeringés zavara következtében létrejött oedemás duzzanat a lebeny színében változást nem okoz, a kapilláris telődés jó, és 7—12 nap alatt spontán megszűnik. A transzplantált izom feszülését és innervációját elveszti, ezért atrofizál, tömegvesztése jelentős, így a transzplantatum végleges tömege és formája kb. 3—6 hónap után ítélhető meg. Ezért természetes, hogy a transzplantáció idején a defektusban és a szomszédos területen nem kívánatos, plusz tömeget, 16
