Fogorvosi szemle, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Eredmények Eredményeinket a II. táblázatban tüntettük fel. A felszíni zománc szignifikánsan keményebb a mély zománcnál a következő csoportokban: 18/0 (p< <0,001), 18/5Se(p<0,02),18/5 Se 10 P (p<0,001), 18/10 Se (p<0,01), 3/5 Se 10 P (p < 0,01). A felszíni dentin szignifikánsan keményebb a mély dentinnél az alábbi csoportokban: 18/5 Se (p<0,001), 18/5 Se 10F (p<0.05), 18/10 Se (p< 0,05), 3/0 (p<0,001), 3/5Se 10F (p<0,001). Normál diétán 5 mg/1 szelén fogyasztás (18/5 Se) hatására a kontrolihoz (18/0) képest a felszíni zománc (p < 0,001) és a mély zománc (p < 0,01), mikrokeménysége csökkent. A Se és F együttes fogyasztása (18/5 Se 10 P) a szelén fogyasztáshoz (18/5 Se) képest mikrokeménység fokozódást okozott a mély zománcban (p< 0,05), és a mély dentinben (p< 0,001). 10 mg/1 szelén fogyasztása (18/10 Se) a kontrolihoz (18/0) képest a felszíni (p<0,01) és a mély zománcban (p < 0,05) szignifikáns mikrokeménység csökkenést okozott, a dentin mikrokeménységét viszont nem befolyásolta. Pehérjeszegény táplálék fogyasztásakor a Se hatását (3/5 Se) a fluor járulékos fogyasztása (3/5 Se 10F) nem befolyásolta számottevően. Megbeszélés Kísérletünk kezdetén a patkány moláris fogak már előtörtek, így a tapasztalt mikrokeménység változások már kifejlett fogzománcban és dentinben következtek be. A fogzománc több mint 90%-a, a dentinnek pedig több mint 70%-a szervetlen állomány, mely nem folytat aktív anyagcserét [13]. így nem várható, hogy ezekben a szövetekben a mineralizáció befejeztével táplálkozási hatásokra jelentős változások lépjenek fel. A fentiek alapján — véleményünk szerint — a moláris fogak mineralizált kemény szöveteiben bekövetkező viszonylag kisebb eltérések is figyelmet érdemelnek. Egy kis mértékű változás valódiságát igazolja, ha több — egymással összefüggő — tulajdonságban is hasonló irányú változást tudunk kimutatni. Az irodalmi adatok szerint a fog keményszövetek mineralizáltsági foka és mikrokeménysége között szoros összefüggés van [5, 6]. A fentiek alapján a jelen vizsgálatunkban tapasztalt, mikrokeménység változások megítélésében jelentőséggel bírhat, hogy azok mennyire vannak összhangban a zománcban [24] és dentinben [25] bekövetkező ásványi anyagtartalom változásokkal. Méréseink szerint a patkány moláris fogak zománcának mikrokeménysége alacsonyabb, mint a metszőfog zománcé [22]. A moláris fogak felszíni zománca a kontroll (18/0) csoportban szignifikánsan keményebb a mély zománcnál. Ez összhangban van a patkány molárisok felszíni zománcában mért magasabb ásványi tartalommal [24]. Az eltérés egyik oka lehet, hogy a felszíni zománc jobban ki van téve a poszteruptív maturációs hatásoknak, mint a mély zománc. Említést érdemel, hogy a molárisokhoz hasonlóan a patkány metszők felszíni zománca is keményebb a mély zománcnál [8, 23]. Normál diétán 5 mg/1 szelén fogyasztás (18/5 Se) hatására a zománc mikrokeménysége szignifikánsan csökkent. Ez megfelel az ásványi tartalom csökkenésének [24]. 10 mg/1 szelén fogyasztása (18/10 Se) a felszíni és mély zománc mikrokeménységét szignifikánsan csökkentette. Ez összhangban van az ásványi tartalom tendencia jellegű csökkenésével [24]. Figyelmet érdemel, hogy normál diétán 10 mg/1 szelén fogyasztás hatására fellépő patkány moláris zománc mikrokeménység csökkenés nem volt nagyobb az 5 mg/1 szelén fogyasztás hatására bekövetkezőnél. A fenti csoportokban két egymással össze9
