Fogorvosi szemle, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

kivennünk a lemezt. Három esetben közvetlenül a műtét után kialakult helyi gyulladásos szövődmény miatt, máskor egy évvel a műtét után, egyik lemez neuralgiform panaszt okozott, két esetben pedig az orbita szélén elhelyezett idegentest enyhe kiemelkedésével kozmetikai zavart okozott. A miniatürizált osteosynthesissel szerzett klinikai tapasztalataink igen pozitívak, mégis előfordultak kedvezőtlen postoperativ változások. Ezek a késői szövődmények nem a módszer hibájából, hanem annak nem kellően megtervezett alkalmazásából adódtak. Tanulságképpen érdemesnek tartjuk ezek rövid ismertetését.

Egy esetben fordult elő recidiva: előzetesen többször operált, szájpadhasadékos betegünk hypoplasiás maxilláját művi Le Fort I osteotomia után jó pozícióba állítottuk. A csontokat új helyzetükben két oldalon egy-egy minilemezes osteosynthesissel és maxillo-mandibularis drót- és gumi ligaturákkal rögzítettük. Gyógyulás után fél éven belül a felső fogív eredeti keresztharapásos helyzetébe visszaállt, a rendellenesség recidivált.

Másik esetben a mandibula corpusán végzett intraoralis progenia korrekciós műtét után az intermaxillaris rögzítés insufficienciája és a kedvezőtlen anatómiai viszonyok miatt kis felületen érintkező csontfelszínek elmozdultak a műtéttel beállított helyzetükből, az osteosynthesis lemezek meglazultak és a proximalis törvég dislocatiója következtében nyitott harapás alakult ki.

Igen lényeges kérdés a műtét utáni intermaxillaris fixatio időtartama. Hét esetben nem alkalmaztunk intermaxillaris rögzítést, de dentalis sint ilyenkor is felhelyeztünk, hat hetes időtartamra. (A hét közül három betegen mandibula corpus osteotómiát, négyen pedig középarc műtétet végeztünk.) Az immobilizációs idő a deformitástól és a műtéti módszertől függően 4—6 hét volt, átlagosan két héttel rövidebb, mint a drót osteosynthesisek után.

4

5. ábra. Maxilla műtétben a lemezek felhelyezésének sémája-_4. ábra. A lemezek helyzete a műtét utáni PA röntgenképen