Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

Miniatürizált lemezzel végzett műtétéinek lényegé típusos esetben a következő: vestibularisan ejtett metszésből feltárjuk a törvégeket és repozíció után monokortikális csavarokkal, műtét közben modellálható lemezzel osteosynthesist végzünk (1. 2. 3. 4. ábra). Eközben a normokluzió megtartása vagy helyreállítása állandóan figyelemmel kísérhető. A corpus mandibulaen általában 23 mm hosszú, 4 lyukú lemezt helyeztünk el juxtaalveolarisan, melyet 5—7 mm hosszú csavarokkal rögzítünk. Szöglettáji töréseknél hosszabb lemezre is szükség lehet, melyet a ramus éléről a corpusra hajlítva adaptálunk, rögzítésre 7—9 mm hosszú csavarokat alkalmazunk.

Mentumtáji töréseknél a különösen nagy erőt kifejtő izomhúzás ellensúlyozására két lemezt használunk, ezek 23—35 mm hosszúak (4—6 lyukúak), a rögzítésre 5—7 mm hosszú csavarokat helyezünk be.

Megfelelően elhelyezett és jól rögzített lemez esetén a módszer a rágóizmok erejét kedvezően kihasználva, funkcióstabilnak tekinthető. Mandibulomaxillaris rögzítést csak egyes rizikófaktorok előfordulása esetén alkalmazunk (mint például: inveterált törés, nyílt törés, törésvonalba eső fog, melyet valamilyen okból nem távolítottunk el). A rögzítés ideje ekkor sem több mint két hét. A szöglettájra felületesen elhelyezett lemezeket két hónap múlva, egyéb lemezeket egy év után távolítunk el.

1. ábra. Jobb oldali corpus mandibulae törés, diszlokált törvégekkel traumás malokklúzióval

2. ábra. Műtéti feltárás intraoralis behatolásból, törvégeket reponált helyzetben 4 lyukú miniatürizált lemez rögzíti (dentalis sín csak a műtét idejére lett feltéve esetleges okklúziós beállítási nehézség esetére, de felhasználására nem került sor)

68