Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

lóg fog azonos felszíne lehetőleg ép, vagy jól tömött legyen. A felvételeken csak a prémoláris és a moláris fogakat vizsgáltuk a bölcsességfogak kivételével.

A 107 felvételen összesen 1583 fogat értékeltünk, melyből 436 approximálisan tömött volt. A tömött felszínek száma 625, ezek közül hibás volt 488. Ebből a 488 esetből csak 244 felszín esetén találtunk megfelelő ellenoldali kontroll párt. Rosszul elkészítettnek tekintettük azokat a töméseket, amelyeken a tömőanyag széle nem esett egybe a fog kontúrjával. Ezt figyelembe véve 4 típust különböztettünk meg:

1. Pozitív lépcső (horizontális túlérés) (1. ábra).

2. Vertikális ujjképződés (2. ábra).

3. Rés (3. ábra).

4. Negatív lépcső (alultömés) (4. ábra).

3. ábra. 7 Rés meziálisan 4. ábra. Negatív lépcső 7 meziálisan

Az ábrák magyarázzák, hogy mit értünk az egyes típusok alatt. A fenti típusok közül az 1. és a 2. az ún. túlérő tömések míg a 3. (rés) kombinálódhat túléréssel vagy negatív lépcsővel, de lehet önmagában is hiba. Pozitív lépcsőnek tekintettük azokat a töméseket, ahol csak horizontálisan nyúlik ki a tömőanyag a fog kontúrjából. A vertikális ujjképződés esetén természetesen horizontális és vertikális túlérés együttes jelentkezéséről van szó, de itt a tömőanyag apikális irányban a kavitás határvonalán túl terjed.

Az interdentális csontveszteséget Schei és mtsai [21] módszerével határoztuk meg a teszt és a kontrollfelszínek mellett. Csupán annyit módosítottunk a módszeren, hogy nem 10%-os, hanem 5%-os pontossággal mértük a csontveszteséget. Mivel a vertikális vetülési hiba mérési hibát okozhat, ezért 15 db OP felvételt úgy készítettünk, hogy a beteg szájába mindkét oldalon azonos helyre, pontosan 8 mm hosszúságú fém pálcikát rögzítettünk Peripac segítségével. A felvételek elkészülte után tized milliméteres pontossággal, tolómérővel mértük a behelyezett fém pálcikák hosszát mindkét oldalon. A tizenöt esetből csak egyszer volt eltérés a két oldal között, s az sem volt nagyobb 0,1 mm-nél.

A csontveszteség összehasonlításakor két csoportot alakítottunk ki. Az első csoportba azon fogakat soroltuk, melyeknél az ellenoldali homológ fog azonos felszíne kontrollként felhasználható volt (intraperszonális összehasonlítás, azaz egyazon szájon belül történt az összevetés). Ennél a csoportnál azt is figyelembe vettük, hogy a teszt-felszínnel szemben levő fog felszíne ép vagy tömött volt, vagy esetleg hiányzott. A kontroll esetén e tekintetben is azonosak voltak a feltételek. Ebben a csoportosításban 244 volt a teszt és ugyanannyi a kontrollfelszínek száma is. A második csoportot úgy alakítottuk ki, hogy teszt-54