Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
Az emberi fogak Al-tartalmáról több szerző közölt adatokat [8, 9, 23, 30, 31, 42]. Az irodalmi adatok alapján a következőket állapíthatjuk meg: az A1 mind a tejfogak, mind a maradó fogak zománcában megtalálható; — az A1 koncentrációja a felszíntől a zománc mélyebb rétegei felé haladva növekszik [23, 30] és az életkor előrehaladtával a fogak Al-tartalma növekszik [8, 30]. Az irodalomban közölt adatok jelentős eltérést mutatnak, ami egyrészt a meghatározási módszerek különbözőségével, másrészt a különböző földrajzi- és életkörülményekkel magyarázható. Az alumíniumnak a fogszuvasodásra gyakorolt hatását tekintve is eltérőek az irodalmi adatok. Az alumíniumnak mind kariogén [6, 31], mind kariesz reduktív hatásáról [32] egyaránt beszámoltak. Ugyanakkor a szerzők egy része [25, 31] nem talált összefüggést az A1 és a fogszuvasodás között. Al-vegyületek lokális kariesz profilaktikumként történő alkalmazásáról számolt be több szerző. Az in vitro [10, 34, 49] és in vivo [38, 43, 51] kísérletek kapcsán Al-sókkal történt előkezelés után a fogzománc fokozott F felvevő képességét tapasztalták, ami a fogzománc savoldékonyságának csökkenését eredményezte. A fehérjehiány okozta szöveti változásokkal és azok következményeivel több szerző foglalkozott. A táp kazeintartalmának emelésekor a fogak N-tartalmának kisfokú emelkedését, a Ca- és P-tartalom kismértékű csökkenését figyelték meg állatkísérletekben [31]. Hazai szerzők [12, 20] fehérjeszegény diéta adagolásakor a kemény fogszövetek N-és Ca-tartalmának csökkenését, a P-tartalom emelkedését találták. A dentinben a szervesanyag mennyisége csökkent, a kötött víz mennyisége emelkedett [15]. A kémiai összetétel megváltozásával egyidejűleg csökkent a fogak savhatással szembeni ellenállóképessége [13]. Megállapították, hogy a kísérleti állatok kariesz intenzitása a fehérjehiány mértékétől függően fokozódik [14]. Fehérjehiány esetén a túlnyomóan apatit szerkezetet mutató fog keményszövetben az apatit menetitté alakul át [16]. Más szerzők [37] fehérjeszegóny táplálás esetén nem tapasztaltak változást a kísérleti állatok fogainak N-, Ca- és P-tartalmában. Anyag és módszer Kísérleteinket 120—140 gr súlyú, Wistar eredetű nőstény fehérpatkányok felső metszőfogain és combcsontjain végeztük. A hét csoportba osztott állatok hat héten keresztül 3% fehérje, 79% keményítő, 10% takarmányzsír, 3% sörélesztő valamint csukamájolaj, só- és vitaminkeverék tartalmú pépes tápot kaptak. A kontroll csoport tápja 18% fehérjét, 64% keményítőt tartalmazott, míg a többi összetevőt tekintve megegyezett a kísérleti csoportokéval. Az Al-ot K-alumínium-szulfát formájában, ionmentes ivóvízben oldva adagoltuk. Az ivóvízben oldott A1 mennyisége 50 mg/1, 500 mg/1 volt, melyhez két kísérleti csoportban 10 mg/1 F-ot id adagoltunk. Az ivóvizet az állatok ad libitum fogyasztották. A kísérlet végén a leölt állatok metszőfogait és combcsontjait kipreparáltuk, majd szobahőmérsékleten súlyállandóságig szárítottuk. A felső metszőfogak mikrokeménységét Yickers módszerével [19] határoztuk meg. A műanyag blokkba ágyazott metszőfogakat 15 sec-ig 50 N erővel terheltük egy szabvány, négyzet alapú gyémánt gúlával, majd megmértük a benyomódás átlóit és táblázat segítségével meghatároztuk a mikrokeménység értékét. A méréshez Leitz-Wetzler gyártmányú, Durimet készüléket használtunk. A combcsontok hajlító-törő ellenállásának meghatározásakor a két végén feltámasztott csontokat egyenletesen növekvő erővel terheltük a törés bekövetkeztéig. A hajlító-törő szilárdság értékének kiszámításakor a femurt epilepszis keresztmetszetű csőnek fogtuk fel. A méréseket ZMGT/R 12 típusú, NDK gyárt - mányú textilszakító gépen végeztük. A felső metszőfogak és a combcsontok előkészítése, a mérési pontok kijelölése és a mérési eredmények értékelése Fejérdy és mtsai [18, 19] módszerével történt. 41
