Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

KÖNYVISMERTETÉS

Shillingburg, HSumiya Hobo, Whitoett, L.: Grundlagen der Kronen- und Brückenprothetik (Korona és hídpótlások alapjai). Quintessenz, 1986. 453 oldal, 650 ábra. 168 DM.

A három amerikai professzor által angol nyelven megírt könyv német fordításban jelent meg az NSZK-ban. A tanulmány tizenkilenc fejezetre oszlik. Az elsőben a terminológiával, a diagnózissal, a kezelési terv elkészítésével, a koronakészítés és hídpótlások javallataival: majd a pillérfogak kiválasztásával és végül a különböző hídpótlási formákkal foglalkoznak. Különböző foghiányokat mutatnak be a felső- és alsó fogsorban és azokra ajánlott hídpótlásokat ismertetnek. A pillérfogak kiválasztásánál figyelembe veszik a korona és gyökér hosszúság viszonyát. Ideális az 1 : 2, a 2 : 3 még reális, de az 1 : 1 már az alsó határnak számít. Idézik Johnston féle „Antesches törvényt”, mely szerint a pillérfog gyökérfelszínének olyan nagynak, vagy nagyobbnak kell lenni, mind a hídpótlás által pótolt fogak felszíne. A harmadik fejezetben a koronához való előkészítés alapfogalmaival foglalkoznak, mint a fogállomány megtartása, a retenció, stabilitás és a kifogástalan szélzáródás. Mindezeket több rajzos ábrán a szükséges csiszolóműszerek, fúrók bemutatásával és felsorolásával eszközük.

A következő négy fejezetben a részleges — 3/4, 4/5 — koronákhoz, az öntött fém, a fémreégetett porcelán és Jacket koronákhoz való fogelőkészítést tárgyalják. Itt olvashatunk a másodosztályú, az MOD betét, onlay készítéséről, az erősen hiányos és gyökérkezelt fogak koronákhoz való felépítéséről és előkészítéséről. A nyolcadik és kilencedik fejezetben a koronához előkészített élő fogak csonkvédelmét ismertetik mintára készített egyéni akrilát koronák és hidak segítségével. A frontfogakra kész polikarbonát koronákat, a molárisokra alumínium koronákat használnak. A kilencedik fejezetben a lenyomatvételt megelőző tasaktágítás két módszerét ismertetik. A szorosra sodort pamutfonállal végzett mechanikus és a szűrt, kétirányú és egyenirányított árammal működő elektródás eljárást. A következő fejezetben a lenyomatanyagok öt fajtáját a reverzibilis hidrokolloid, a gumibázisú polszulfid, vinilpolisziloxanszilikon, polieter és a hagyományos gumielastikus szilikont és ezek felhasználását közük. Majd a lenyomatnak keménygipsszel való kiöntésével és mintakészítés különböző formáival — Dowel Pins, Di-Lok-Tray — ismerkedhetünk meg. A tizenkettedik — harmadik, — negyedik és ötödik fejezetben a minták artikulátorba való rögzítésével, a korona viasz mintájának E. V Payne szerinti funkcionális viaszfelrakásával, a funkcionális rágófelszín Meyer-féle kialakításával ismertetnek meg. Majd a fogászati öntőfémeket és az ezekhez használt beágyazóknak két fajtáját, a gipszkötésűeket és f oszfátkötésűeket tárgyalják.

A tizenhatodik fejezetben a koronák mintán való kidolgozásáról, szájbani próbájáról és cementtel való rögzítéséről olvashatunk. Továbbiakban négyféle cement — a cinkfoszfát, a policarboxilát, a EBA-cinkoxid eugenol és glasionomer-eement — fizikai, kémiai jellemzőiről és feldolgozásáról szerezhetünk ismeretet. Az utolsó fejezetben a hidak liézagfogainak több formájával ismertetnek meg. A hézagtagok leplezésére hosszú szegecsű gyári porcelán fazettákat használnak. A nemesfémből készült hídtagnak a horgonykoronához való forrasztását, a kontaktpont forrasztásával való pótlását, az öntési hibák lunkerek javítását tanulhatjuk még meg. Ugyanitt közük a fémreégetett porcelán koronák és hídtagoknak egymáshoz való forrasztását a porcelán ráégetése előtt vagy után. Az utolsó fejezet a fogpótlásban használt porcelán szerkezetét és felhasználását ismerteti meg. A Jacket koronákhoz használt magasolvadáspontú porcelánhoz alumíniumoxidot adva annak törékenysége csökkent. A porcelán újabb alkalmazásáról, a fémreégetett porcelán koronákról és hídpótlásokról is részletesen tájékoztatnak.

Megtudjuk, hogy a felhasznált fém és porcelán tágulási koeficiens különbségének nem szabad nagyobbnak lenni, mint 1 X 10"//°C. Továbbá nem lehet nagy különbség a fém és a porcelán olvadáspontja között sem. A fémváznak nagy szilárdságúnak kell lenni, hogy a porcelán a rágás során adódó nyomás hatására ne repedjen meg és ne szakadjon le a fémről. A korona a porcelánnal fedett oldalon 0,5 mm vastag legyen, a porcelánborítás vastagsága itt 1 mm-re javait. A szerzők az oldalsó és hátsó koronáknál és hidak házagtagjainál porcelánnal a rágófelszínnek csak az orcái egyharmadát fedik. A rágófelszín egészének porcelán borítása az antagonisták pontatlan artikulációjához és ezek fokozott kopásához vezet.

381