Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
egyes mérési eredmények standard deviációit is. A t-teszt talkalmazásával szignifikáns különbséget találtunk az alsó metszők és a mandibula alapsíkja (MP) viszonyában. Az alsó metszők és az okklúziós sík viszonyában (Ii/OcP), valamint az AB- és a faciális-sík viszonyában (AB/NP) a különbségek csak megközelítették a szignifikáns értékeket. A Downs-féle analízis még egy szempontból előnyös. Lehetővé teszi a Vorhies—Afams-féle [14] poligon használatát (3. ábra). A különböző populációk poligonjainak jobbra vagy balra történő eltérése a Downs-féle mércéhez viszonyítva prognáth vagy retrognáth jellegre utal. A poligont képző jellegzetességek és az enyhe balra tolódás alapján arra következtethetünk, hogy a magyar populáció maxillofaciális komplexuma retrognáth jellegű, vagyis disztális tendenciát mutat. Megbeszélés Vizsgálatunk esetszáma [40] meglehetősen kicsi, így a kapott eredményekből messzemenő következtetéseket levonni nem lehet. Az adatok kiegészítése még folyamatban van, ezúttal felméréseink első eredményeit ismertettük. Eredményeink csak részben mutatnak szignifikáns eltéréseket más populáció értékeihez mérten. Véleményünk szerint nem szükségszerű, hogy egyes populációk jellegzetességei nagyban különbözzenek egymástól. Az összes jellegzetességek értékei, függetlenül attól, hogy szignifikánsak-e vagy csak megközelítőleg azok, minden esetben hozzájárulnak a populáció sajátos kraniofaciális komplexumának kialakításához. Minden ember ugyanahhoz a fajhoz, nevezetesen a Homo sapienshez tartozik és egy közös őstől származik. Ma már a Homo sapiensnek számtalan változata létezik, ami az ember nagyfokú alkalmazkodóképességével magyarázható. Az evolúció folyamán éppen ez a képesség eredményezte a biológiai és genetikai variációkat. Korábban a fogszabályozással minden egyes beteg esetében ideális fogazatot igyekeztünk elérni, a mai ortodoncia célja viszont egy individuális optimum. Ezért van szükség arra, hogy felmérjük és értékeljük saját populációnk jellegzetességeit. IRODALOM: 1. Bőgi I.: Orthodontiai diagnosztika. Orvostovábbképző Intézet Jegyzetei, 1978. — 2. Downs, W. B.: Variations in facial relationship: their significance in treatment and prognosis. Amer. J. Orthodont. 34, 812, 1948. — 3. Downs, W. B.: The role of cephalometries in orthodontic case analysis and diagnosis. Amer. J. Orthodont. 38, 162, 1952. —- 4. Downs, W. B.: Analysis of the dentofacial profile. Angle Orthodont. 26, 191, 1956. — 5. Ozerovic, B. : Prilog izboru tacaka kője se koriste u telerendgenografskoj kefalometrijskoj analizi. Stom. Glasnik Serbijne, No 5, 1968. — 6. Ozerovic, B.: Odnos kraniometrijskih dimenzija dobijenih direktnim merenjem i znacaj kraniofacijalnih korelaeija. Doktorska disertaeija, Ortodontska sekeija Serbije, Beograd, 1976. — 7. Rehák. 6.: A teleröntgen-analízis jelentősége az ajak- és szájpadhasadékosok diagnosztizálásában és kezelésében. Kandidátusi értekezés, Budapest, 1980 — 8. fíeháik R.: Újabb fogszabályozási eljárások és műanyagaik. Medicina, Budapest, 1961. pp. 24—27. — 9. Schwarz, A. M.: Lehrgang des Gebissregelung. Bd. I. und Bd. II. Urban und Schwarzenberg, Wien, 1971. — 10. Silic, M.: Antropomerijska obelezja kraniofacijalnog kompleksa populaeije Vojvodine. Doktorska disertaeija, Univerzitet u Növöm Sadu, Medicinski fakultét, Novi Sad, 1982. — 11. Steiner, С.: Cephalometries for you and me. Amer. J. Orthodont, 39, 729, 1953. — 12. Steiner, C.: The use of cephalometric as an aid to planning and assessing orthodontic of the teeth. Amer. J. Orthodont. 46, 721, 1960. — 13. Steiner, C.: Cephalometric in clinical practice. Angle Orthodont. 29, 8, 1959. — 14. Vorhies, J. M., Adams, J. W.: Polygonie interpretation of cephalometric findings. Angle Orthodont. 21, 194, 1951. —- 15. Yen, P. K. J.: Identifications of landmarks in cephalometric radiographs. Angle Orthodont. 30, 35. 1960. 375
