Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
Fogorvosi Szemle 80. 365—370. 1987. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlási Klinika (igazgató: Dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), Budapest A felnőtt kori fogazat kialakulásának követéses vizsgálata 14-től 22 éves korig DR. SZÖLLŐSI KATALIN, DR. FÁBIÁN TIBOR, DR. TÓTH JUDIT és DR. LAJTA BEÁTA A serdülőkorú fiatalok számára készítendő fogpótlások tervezése szempontjából szükségesnek tartottuk annak megállapítását, hogy a még jelentős testi növekedés, fejlődés idején milyen változásokra számíthatunk a fogazat területén. A 14-től 18 éves korig végzett vizsgálataink során a protetikai szempontból fontosnak tartott adatokban csak oly csekély változásokat találtunk hogy az irodalomban általánosan elfogadott nézetekkel szemben, már a maradófogak áttörése és okkluzióba illeszkedése után rövidesen. 13—14 éves kor után elkészíthetőnek tartjuk a fémalapú rögzített, vagy kivehető részleges fogpótlásokat is. A kapott eredmények újszerűsége miatt, megállapításunk megerősítése céljából négy év elteltével — 22 éves korban — ugyanazokat a személyeket ismételten visszarendeltük, így a rendelkezésre álló 1978 és 86-ban készült gipszmintákat összehasonlítva közvetlenül kívántuk elemezni a maradófogazatban a gyermekkortól a felnőttkorig bekövetkezett változásokat. Szándékunkban állt megvizsgálni, hogy 18 éves kor után az állcsontok végső fejlődése, érési folyamata megnyilvánul-e még mérhető növekedésben a fogívek, vagy a palatum területén, és azt hogy az ifjúkori fogak klinikai koronájának növekedése hogyan viszonyul a serdülőkorban talált változásokhoz. Irodalmi áttekintés A serdülőkorúak protetikai ellátásával foglalkozó irodalom korábban a felnőttek ellátásától való különbséget hangsúlyozta, a fejlődésben lévő fiataloknak egyöntetűen ideiglenes megoldásokat javasoltak [1, 4, 6, 10, 12]. Azonban — az erre való utalásokon kívül — továbbra sem találtunk számszerű adatot arra, hogy a maradófogak okklúzióba illeszkedése utáni években milyen irányú és mértékű növekedésre számíthatunk a fogazat területén. Az e célból végzett saját vizsgálatok során azt találtuk, hogy a felső fogíven horizobtális síkban 14 éves kor után növekedés nem mutatható ki, így azok híddal való rögzítése nem vezethet az arc torzulásához [2, 3]. Majd beszámoltunk arról, hogy 14-től 18 éves korig a fogak klinikai korona hossza, és a kemény szájpad területe olyan kismértékben növekedett, hogy ez nem befolyásolja a fogpótlások tervezését ezen életkorban sem [7, 8, 9]. Igen egységes az irodalom a 18—20 év feletti korosztállyal függetlenül attól, hogy a bölcsességfogak áttörtek-e vagy sem, a rágószerv fejlődését befejezettnek tekintik. Mind a rögzített, mind a kivehető részleges pótlásokat a protetikai prevenció elveit hangsúlyozva a lehető legtartósabbra tervezik [6]. Ezt a gondosságot tartjuk szükségesnek kiterjeszteni a serdülőkorra is, hiszen itt egy pár év alatt a nem vagy a rosszul pótolt foghiány oly súlyos károsodáshoz vezethet a maradó fogazatban, amely kihat az egyén egész életére. Anyag és módszer Előző vizsgálatainkat egy gimnáziumi fiúosztály tagjain végeztük 14-től 18 éves korig. Az akkori választásunkban közrejátszott, hogy a pubertáskori Érkezett: 1987. július 9. Elfogadva: 1987. augusztus 17. 365
