Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
Fogorvosi Szemle 80. 359—363. 1987. PMT Semmelweis Kórház (főigazgató főorvos: Dr. Mundi Béla) Szájsebészeti Osztály (osztályvezető: Dr. Bőgi Imre főorvos), Budapest A maxilla sebészi mobilizációját elősegítő módosított műtéti eljárás (a palatum „U” osteotomiája ) DR. BŐGI IMRE A maxilla részleges vagy teljes mobilizációja során, amikor a processus alveolaris maxillae-t is elmozdítjuk eredeti helyzetéből, a maxillát és az os palatinumot szeparálni kell az os spheniodale processus pterygoideusaitól. A három csont összeköttetése igen erős, a környező csontok—minta tuber fala és a pterygoideus lemezek — viszont vékonyak, törékenyek. A pterygomaxillaris összeköttetést, az anatómiai adottságok miatt, még sebészi feltárással sem lehet jól láthatóvá tenni, így annak átvágása nem a szem ellenőrzése mellett történik. A széjjelválasztás technikájának lényege, hogy a tuber maxillae falán a tuber mögé csúsztatott, hajlított Obivegeser vésővel kitapintjuk a pterygo-maxillaris csontos összeköttetést, majd oldalirányból és élőiről a vésőre mért ütésekkel (művi Le Fort III műtétben részben cranialis irányból) választjuk el egymástól az említett csontokat. Wikkeling [5] szerint ilyenkor nagyon könnyen beszakadhat a tuber fala, vagy eltörhetnek a pterygoideus lemezek (1. ábra), sőt a canalis palatínusban és a fossa sphenopalatinában illetve környékén futó ér — idegképletek is sérülhetnek. Abban az esetben viszont, ha nem tudjuk megfelelően elválasztani a csontokat egymástól, eredeti tervünk meghiúsul, a maxilla kellő mértékű mobilizációja nem végezhető el. Ennek következménye a nem kielégítő műtéti eredmény és a gyors recidiva. A műtéti komplikációk elkerülése és a megnyugtató mobilizációja céljából, több szerző javasolta a pterygomaxillaris összeköttetés palatum felőli meg-1. ábra. A pterygomaxillaris összeköttetés vésővel történő széjjelválasztásakor könnyen sérülhet a tuber, és a pterygoideus lemezek Érkezett: 1987. május 13. Elfogadva: 1987. július 16. 359