Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
felméréseihez. A hazai szerzők közül Kienle és Rodler [16] végzett e módszerrel vizsgálatokat általános iskolásokon, Soós [36] e módszert a kérdőíves módszerrel, Szállási és Jókai [39] laboratóriumi vizsgálatokkal együtt alkalmazta. Kérdőíves módszer. A vizsgált személyek egy előzőleg összeállított kérdőívet töltenek ki. Alapvető, hogy a kérdőív egyértelmű, könnyen kitölthető, mégis informatív legyen. A módszer prototípusának tekinthetjük Bett, Morland és Yudkin [5], Yudkin és Morland [47], Yudkin és Roddy [48] által kidolgozott, ill. továbbfejlesztett kérdőívet. E módszert a fenti szerzők a cukorfogyasztás, egyes bőrbetegségek és a szívinfarktus, ill. az arterioszklerózis közötti összefüggések vizsgálatához készítették. Cariologiai vizsgálatokhoz többen alkalmazták, megfelelően átdolgozva [2, 19, 21, 22, 28]. Rendszerint általános táplálkozási szokásokra ad felvilágosítást, a napi összfogyasztást, ill. a fogyasztás frekvenciáját csak bizonyos kalkulációk után, közelítő becsléssel lehet meghatározni. Pontosabbak az eredmények, ha a napló módszerrel kombinálják [36]. Ez a legolcsóbb módszer, gyorsan nagy tömegeket lehet vizsgálni. A kérdőívek akár postán is szótküldhetőek, de ilyenkor jelentős a választ nem adók száma. Jobb hatásfokú, ha a vizsgált személyeket a vizsgáló egyénileg vagy csoportosan tájékoztatja a kitöltés módjáról, céljairól. A személyes kikérdezés (interjú) módszerénél a vizsgáló a vizsgált személyeket kikérdezi, hogy egy meghatározott idő, rendszerint az előző nap vagy az elmúlt 24, 48 óra alatt mit fogyasztottak. Az általános táplálkozási szokásokra is kiterjedhetnek a kérdések. A vizsgáló általában egy előzőleg összeállított kérdőív alapján dolgozik, így a kérdőív módszer előnyei kapcsolódhatnak a személyes kontaktus pozitív hatásával. E módszernél alapvetőek Wiehl [42], Weiss és Trithart [41] munkái. Fogászati [1, 8, 17, 20, 29, 31, 38], kardiológiai [44] és általános táplálkozástani [12, 25, 30] célból egyaránt sokan alkalmazták. Kisgyermekek esetén a szülőket vagy a szülőket és gyermekeket egyaránt kikérdezték [6, 7, 10, 18]. Schröder és mtsi [35] az interjú és a kérdőíves módszert összehasonlítva az interjú módszert találta megbízhatóbbnak. A fogyasztás gyakoriságáról pontos, az elfogyasztott mennyiségről — kalkulációk után — jó közelítéssel kaphatunk képet. E módszer hátránya a munkaigényesség. A vizsgálónak a vizsgált személyek bizalmát és együttműködési készségét meg kell nyerni. Ez csak hosszabb és ismételt elbeszélgetésekkel lehetséges. A fenti módszerek sokszor kapcsolódnak egymáshoz, átfedéseket, hasonlóságokat találhatunk közöttük, sokszor együttesen is alkalmazzák, mint pl. Soós [36], aki a kérdőíves és napló, Bardach [4], aki a kérdőíves, napló és interjú módszert alkalmazta együttesen. A kapott eredmények kifej ezhetők a fogyasztás összesített mennyiségével, frekvenciájával, a fogyasztásra fordított összeggel, vagy a fentiek kombinációjával. Hazánkban 1981 és 1984 között a WHO támogatásával fogászati preventív program zajlott, amelyben intézeti gyermekek vettek részt. E gyermekek egy része xilit (15—20 gr/die) tartalmú édességet kapott, egy másik része fluorprevencióban részesült, míg a harmadik volt a kontrollcsoport (lásd az I. táblázatot). E program máshol kerül részletes ismertetésre [3, 34]. Munkánkban célul tűztük ki egy, a hazai gyakorlatban reprodukálhatóan alkalmazható, fogászati aspektusokat figyelembe vevő, a fentiekben említett fogászati preventív programhoz kapcsolódó táplálkozási felmérések végzésére alkalmas módszer kidolgozását, valamint a programban részt vevő gyermekek egy részénél a szacharózfogyasztás vizsgálatát . |J. táblázat A vizsgálatban szereplő otthonok nevei és a vizsgált gyermekek száma Intézetek Vizsgált gyermekek száma 1. Fóti Gyermekváros 74 2. Dobi István Gyermekváros, Komárom 39 3. Főv. Tanács Ált. Iskola és Nevelőotthon, Zamárdi 44 4. Főv. Tanács Ált. Iskola és Nevelőotthon, Szőlősgyörök 27 összesen: 184 18
