Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
1087. június LXXX. évfolyam 6. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 80. 161—168. 1987. Szegedi Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: Dr. Mari Albert egyetemi tanár), Szeged Az állkapocs mobilitásának mértéke DR. SZENTPÉTERY ANDRÄS ÉS D R. FAZEKAS ANDRAS Az állkapocsízületi diszfunkció egyik fontos tünete az állkapocs mozgáskorlátozottsága. Ahhoz, hogy ezt a tünetet egyértelműen diagnosztizálhassuk, ismernünk kell az állkapocsmozgások mértékének fiziológiai határértékeit. A témával foglalkozó szerzők nagy része az „állkapocs csökkent mobilitása” kifejezés alatt a száj nyitás korlátozottságát érti, a horizontális mozgásokat — a protrúziót és a laterotrúziót — figyelmen kívül hagyja. Ennek megfelelően a számunkra hozzáférhető folyóiratokban 1970 előtt megjelent közlemények egy kivételével [18] csak a maximális szájnyitás mértékét adják meg (I. táblázat). A magyar nyelvű irodalomban Kemény [14] közöl a szájnyitás felső határára vonatkozó adatot, de az nem saját méréseken alapszik, hanem Posselt röntgenvizsgálati eredményein. Magyar szerzők közül Tóth és mtsai [24] mérték szájnyitáskor a metszőfogak élének távolságát, de eredményeiket német nyelven közölték. Az állkapocs horizontális mozgásainak mérésével először Posselt [17] foglalkozott, újabban Ingervall [12], Agerberg [1], Bergman és Carlsson [6], Helkimo [10], valamint Balog [5]. Az állkapocsmozgások mérésének standardizált módszerét Agerberg [1] dolgozta ki. Balog [5] egyetemi hallgatókon vizsgálta a szájnyitás és a horizontális mozgások mértékét. Hazai populációra vonatkozó olyan felmérésről szóló közlést, amely minden korosztályra kiterjedően minden mozgásféleséget ismertetne a szakirodalomban nem találtunk. Alábbiakban ismertetendő vizsgálataink célja ennek a hiánynak a pótlása volt. Anyag és módszer A rágókészülék funkcionális állapotának felmérésére végzett komplex vizsgálat keretében 600 szegedi lakos mandibulamobilitási értékeit rögzítettük. A vizsgáltak az évenkénti kötelező tüdőszűrésre jelentkeztek a Szegedi Tüdőszűrő Állomáson 1984. november 1. és 1985. március 31. között. Közülük minden huszadikat választottuk ki. A megvizsgált 600 személy 52,5%-a nő, 47,5%-a férfi volt. A legfiatalabb 12, a legidősebb 85 éves volt, az átlagéletkor 40,7 év (nők: 42,6, férfiak 38,5 év). A vizsgáltak kor és nem szerinti megoszlását az 1. ábrán tüntettük fel. A felmérés kérdőív kitöltéséből és azt követő klinikai vizsgálatból állt. Az állkapocs mobilitását Agerberg módszere szerint mértük [1, 23]. Ennek során maximális szájnyitáskor mértük a metszőélek távolságát (MÉT), centrális okkluziós helyzetben a metszőfogak függőleges túlharapásának mértékét (OB), továbbá a propulzió, valamint a jobb- és bal oldalmozgás nagyságát. A maximális szájnyitás mértékének meghatározásakor a nyitott száj esetén mért metszőéltávolsághoz hozzáadtuk a függőleges túlharapás mértékét (MÉT + OB). Az eredményeket a SZOTE Számítástechnikai Központja Érkezett: 1986. május 2. Elfogadva: 1987. január 16. 161
