Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
változását, a támfog nem luxálódik a műfogsor elmozdulásának irányába, mivel a patentfej és a gyűrűszem között a kapcsolat rugalmas, reziliens. 2. A rágóerők horizontális komponensei hatására a fogsor horizontális elmechanizmusából következően nem jelent állandó, tehát káros nyomóerőt a mozdulást is szenved. A Ceka-rendszer rugalmasságából adódóan (a körfedélrész egyidejű fóliázásával kiegészítve) bizonyos mértékben függetleníti a támhorgony az elemelő (húzó) erőkkel szemben is jól rögzíti a fogművet. 3. Terhelés nélküli állapotban (üresjáratban) a Ceka horgonyrendszer hatásmechanizmusából következően nem jelent állandó, tehát káros nyomóerőt a nyálkahártya csontalapzatra és a támfog parodonciumára. A terhelés megszűnésekor a fogsor visszarugózik a terhelés nélküli állapotnak megfelelő helyzetbe, tehát nem stabilizálódik a terhelt állapot vertikális pozíciójában. A Ceka horgony további előnye esetünkben, hogy tengelyiránya az optimális behelyezhetőség iránya szerint beállítható (paralelométer segítségével), így kiküszöböli az egyéb elhorgonyzások azon hiányosságát, hogy bizonyos, az alaplemez kiterjesztése szempontjából értékes területek a behelyezhetőség akadályozottsága miatt nem használhatók fel [12, 23, 24]. A horgony rögzítőképessége gyári aktiváló műszer [2, 3] segítségével egyszerű eljárással befolyásolható. A horgony kis helyigénye a felépítmény kompromisszummentes kialakítását biztosítja. A Ceka horgony gyári késztermék, az öntést igénylő megoldásokkal szemben standard minőséget, finommechanikai tűrésű pontosságot jelent. A meglevő „saját fog” tudata, a fogsor és a támfog közötti rugalmas, reziliens kapcsolat pszichésen is pozitív hatású, az inkorporáció ideje lerövidül. Az utolsó támfog későbbi kényszerű extrakciója esetén a Ceka matrix helyét a fogsorban pótolhatjuk, így esetleg a beteg a megszokott teljes lemezes fogpótlását tovább használhatja [10]. A támfog és a fogsor viszonyának pontos beállítására a gyakorlatban Sümjén teleszkópoknál alkalmazott utólagos rögzítési módszerét használtuk [24]. Az elkészült teljes lemezes fogművet 10—14 napig gyűrűszem nélkül viseli a beteg. Ennyi idő elégséges ahhoz, hogy a nyálkahártya rugalmasságát meghaladó maradandó alakváltozása bekövetkezzen, az alaplemez besüllyedjen a fundamentumba [22]. A retenciós nyúlványú gyűrűszem rögzítése csak ezután következik, in situ a helyfenntartó gyűrű patrix és matrix közé helyezését követően szájban térhálós önkötő akrilát segítségével. Rögzítés során a körfedélrészt és a gingiva marginálist 0,4 mm vastagságú cin fóliával fedjük, a Ceka patrix szegmentjeit viasszal izoláljuk. (A rögzítés után az eltávolított helyfenntartót javasolt megőrizni a később szükséges váló korrekciókhoz.) A támfog és a nyálkahártya csontalapzat védelme szempontjából fontos a fogmű rendszeres ellenőrzése, a fogsor esetleges pozícióváltozásának felismerése és korrekciója. A horgony helyzetének a fogsor esetleges maradandó süllyedésével bekövetkező és kórossá váló helyzetváltozása egyszerű eljárással korrigálható. Ennek útja a Ceka gyűrűszem kibontása és a fogsor megváltozott helyzetében történő újbóli rögzítése, helyfenntartó gyűrű felhasználásával önkötő akrilát segítségével. Jelentős mértékű, illetve nem egyenletes vertikális dimenzióváltozás esetén a műveletet a fogsor előzetes alábélelésével is kiegészítjük. A viszonylag alacsony esetszám és az eltelt viselési idő rövidsége (1—4 év, átlagosan 2 év) nem engedi a végleges véleménynyilvánítást. Közleményünk célja az, hogy az irodalmi adatok és saját kedvező tapasztalataink alapján felhívjuk a figyelmet a Ceka horgonyrendszer használatára a szubtotális foghiányok kezelésekor a nyálkahártya csontalapzat és az utolsó támfog védelmében. 157
