Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
túlérő (11 db) tömés tette ki. A negatív lépcső és a rés — az előzőekkel ellentétben — az alsó fogakon gyakoribb. A jó tömések mindössze 13,8%-ot tettek ki. A jó és hibás tömések gyakoriságát fogtípusok szerint a III. táblázatban tüntettük fel. A hibás tömések valamivel gyakrabban fordultak elő a molárisokban (87,7%, 94 db), mint a premolárisokban (84,1%, 37 db). A leggyakoribb hibatípus, mind a molárisok, mind a premolárisok esetében a horizontális túlérés (59,25%, ill. 68,82%). A molárisokban legritkábban a negatív lépcső (7 db), a premolárisokban a horizontális-vertikális túlérés kombinációja (1 db) fordult elő. A hibás tömések fogfelszínenkénti előfordulását a IV. táblázatban foglaltuk össze. Mindhárom felszínen a leggyakoribb hiba a horizontális túlérés, ami 10%-kal gyakoribb a meziális felszíneken, mint a disztálison. A többi hiba esetén jelentős eltérést nem észleltünk a felszínek között. A tapadásveszteség alakulását az V. táblázatban foglaltuk össze. A tapadásveszteség átlaga az összes tömött felszín esetén 2,34 mm volt, míg a kontroll felszíneken 1,65 mm. A különbség 1%-os szinten szignifikáns. A tapadásveszteség, a tömések elhelyezkedése szerint, meziálisan 2,09 mm, disztálisan 2,48 mm és bukkálisan 2,45 mm volt. A teszt felszínek között szignifikáns különbséget nem találtunk. A tömött és ép felszíneket összehasonlítva csak a bukkálisan tömött felszínek és lingvális kontroll párjaik között nem volt szignifikáns különbség. A VI. táblázat a kavitás gingivális szélének a CZH-hoz viszonyított helyzetét elemzi. Mivel a CZH-szintjében, ill. az alatta végződő kavitások száma kevés volt — ezek tapadásveszteség értékét együttesen adtuk meg. 112 kavitás gingivális széle a CZH felett volt (korátlag: 31,0 év), a tapadásveszteség 1,9 mm, míg a CZH szintjében, ill. alatta elhelyezkedő tömések száma összesen 40 (korátlag: 30,2 év), a hozzájuk tartozó tapadásveszteség pedig 3,02 mm. A különbség szignifikáns. A VII. táblázatban a tömések kora és a tapadásveszteség közötti összefüggést elemeztük. A tömések korát csak 64 esetben tudtuk megnyugtató módon meghatározni. A tömések közül 39 biztosan 5 éven belül készült. Ebben a csoportban az átlagos életkor 33,1 év volt. A fen tmaradó 25 tömés 5 évnél régebben készült, és a hozzájuk tartozó életkor átlaga 33,8 év volt. A „fiatalabb” tömések esetén a tapadásveszteség 1,29 mm, a régebbieknél 2,01 mm volt és a kettő közötti különbség szignifikáns. VI. táblázat A kavitás gingivális szélének helyzete a cement-zománc határhoz (CZH) viszonyítva és a tapadásveszteség Kavitás a CZH К Kavitások száma és százaléka Tapadás veszteség áiSD Student t értéke Szignifikancia felett 31,0 112 (73,7) l,90±l,47 szintjében 28 (18,4) 2,38 p<0,05 alatt 30,2 12 ( 7,9) 3,02±2,70 К —a személyek életkorának átlaga SD —standard deviáció * =tapadásveszteség átlaga mm-ben 132
