Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

Fogorvosi Szemle 80. 118—122. 1987.

János Kórház Rendelőintézet (főigazgató főorvos: Dr. Sinkovics Mátyás) Szájsebészeti Osztály (osztályvezető főorvos: Dr. Inovay János), Budapest

Champy lemez alkalmazásával szerzett tapasztalataink a maxillo-facialis traumatológiában

DR. INOVAY JANOS, DR. KATONA JÓZSEF ÉS DR. UNGER PÉTER

A stabil, illetve kompressziós lemezes osteosynthesis módszerének alkalmazása az általános traumatológiában már hosszú múltra tekint vissza. A törések kezelésében szerzett tapasztalatok magyarázzák elterjedését, mely miatt a szájsebészetben is az érdeklődés középpontjába került. Kezdetben a szájsebészetben is az általános traumatológiában használt lemezeket alkalmazták, később speciális szájsebészeti lemezek (Luhr, Niederdellmann, Spiessl, DCP, EDCP, 3 DBDB) használata vált szükségessé a maxillofacialis regio különleges anatómiai sajátosságai miatt. A számos funkcióstabil eljárás, a lemezféleségek felsorolása meghaladja a cikk kereteit, azonban meg kell említeni Müller, Allgöwer, Willenegger munkásságát az „Arbeitsgemeinschaft für Osteosynthese” keretén belül és a modern lemezes osteosynthesis bevezetését 1963-ban [2, 3, 12, 13, 17, 20, 22].

Számos hazai szerző számolt be a lemezes osteosynthesis szájsebészeti felhasználása során szerzett tapasztalatairól, illetve stabil rögzítést eredményező módosított eljárásokról (Ackermann, Bohátka, Hámori, Kővári, Orsós, Pulay, Szabó, Tátrai [1, 2, 3, 6, 7, 10, 14, 19, 20].

Champy lemezéről 1976-ban jelentette meg közleményét Lodde és Jaegerrel együtt a Revue de Stomatologie-ban. A lemez tulajdonképpen a régen is ismeri Sherman-lemez miniatürizált kivitele. Lényege a jó hajlíthatóság, melyet annak köszönhet, hogy a lyukak közötti pánt rész közel négyzet keresztmetszetű, így a tér minden irányában jól hajlítható. A lyukak mind kör keresztmetszetűek, így direkt kompresszió kifejtésére nem alkalmasak. A lyukak excentrikus elhelyezésével sem érhető el említésre méltó kompresszió. A csavarok önvágó menettel rendelkeznek, ez előny, mert menetvágást nem igényelnek, így szűk helyen is alkalmazhatóak. A csavarátmérő 2 mm, mint általában a mini lemezeknél, az alacsony menetemelkedés miatt már 2 mm vastag kortikális állományban jól elhorgonyozhatóak [9, 15, 22]. Fenti előnyökről számol be Werda, Niederdellmann és Ewers is [4, 5, 9, 15, 22]. További előnye kis mérete, ezért a felette elhelyezkedő nyálkahártyát nem izgatja. Mérete miatt a bőr felől sem vehető ki a kontúrja, így esztétikus, a betegek általában jól tolerálják. Ezt a véleményt osztják Richter, Georgi és Brunner is. Hátránya, hogy direkt módon nem komprimál, csak indirekt, amennyiben juxtaalveolarisan alkalmazzák [4, 5, 9, 22]. Champy ezt, mint fő előnyét hangsúlyozza is. Ahol nagyobb hajlító, torsiós nyíró erők lépnek fel, nem alkalmas kis mechanikai szilárdsága miatt. Ezért szöglettáji törések, vagy fogatlan corpustörések önálló intermaxillaris rögzítés nélküli ellátására nem tartjuk alkalmasnak, esetleg csak két párhuzamosan alkalmazott lemez esetén. Alkalmatlannak tartjuk mandibuladefectusok áthidalására akár ideiglenes megoldás esetén is [4, 5, 19].

Érkezett: 1986. július 25.

Elfogadva: 1986. november 18.

118