Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-01 / 4. szám
Egyénenként értékelve az általunk megfigyelt 476 fog mellett 441 esetben (92,6%) egyáltalán nem következett be változás palatinálisan a gingiva marginális lefutásában, a fennmaradó 35 fog mellett (7, 35%) a növekedés mértéke 0,5—1,0 mm volt. Az első évben a palatum felszínek átlagértéke 17,8 cm2 a negyedik évben 18,3 cm2 volt (3. ábra). Az átlagértékek és szórások szignifikáns különbséget nem mutatnak. A homogenitást erősíti meg a Kolmogorov-Szmirnov próbával végzett egyöntetűség vizsgálat is (p = 84%). A palatum felszínek egyénenkénti összehasonlítását grafikusan ábrázoltuk (4. ábra). Az egyenesre esnek a változatlan adatok, az egyenestől való eltérések a különbségeket mutatják. Az ábrán látható eltérésekben a bonyolult háromdimenziós felszínek mérési metodikája is szerepet játszott. Megbeszélés Célunk volt megállapítani, hogy a maradófogak okkluzióba illeszkedése után melyik az a legalacsonyabb életkor, amelytől a palatum felszíne nem változik, így szükség esetén a felső állcsonton is tartós fémvázas kivehető fogpótlás készíthető. A 14-től 18 éves korig végzett követéses vizsgálatunk eredménye alapján korábban már megállapítottuk, hogy ép fogazatú fiatalok esetében 14 éves kor után a felső fogív horizontális síkban sem szaggitális sem transzverzális irányban nem növekedett [2]. Ugyanezen életkor után a felső fogak klinikai koronájának hossza palatinálisan csak néhány esetben, és ott is csak kismértékben növekedett, a vizsgált fogak 92,6%-a mellett nem következett be mérhető változás a gingiva marginális lefutásában. így ez a tényező sem befolyásolhatta jelentősen a szájpad területek méréseit, amelyek azt bizonyították, hogy a palatum felszíne 14 éves kor után szignifikánsan nem változik, tehát az állcsontok érési folyamata nem jár statisztikailag kimutatható méretváltozással vertikális irányban sem. Bár a fiú osztály tagjai a vizsgált négy év alatt jelentős testi fejlődésben és növekedésben voltak, és erre az időre volt tehető az arcnövekedés maximuma is [9, 12], a felső állcsonton sem találtunk olyan mértékű változást, amely indokolná, hogy serdülőkorban csak ideiglenes jellegű kivehető fogpótlást készítsünk. Ha már röviddel a maradófogak áttörése és okkluzióba illeszkedése után olyan a maradékfogak száma és elhelyezkedése, hogy már csak kivehető részleges lemezes fogpótlás készíthető, öntött fémlemez tervezését javasoljuk. Ezzel megvalósíthatjuk a protetikai prevenció elveit, a kevés számú maradékfog, és a marginális parodoncium védelmét. Miután serdülőkorban a fogsor által beborított területen nem találtunk jelentős méretváltozást, így a fogsor viselési időtartama várhatóan nem lesz kevesebb mint bármely későbbi életkorban. IRODALOM: 1. Bauer, E. und Langer, H.: Die Versorgung jugendlicher Gebisse mit Zahnersatz. Dtsch. zahnärztl. Z. 18, 942, 1963. — 2. Fábián T., Szállási К. és Lajta В.: Az állcsontok fejlődése a második nagyőrlők áttörése után I. Fogorvosi Szle. 71, 45, 1978. — 3. Fábián T., Szállási K., Lajta B. és Tóth J.: A fogívfejlődés vizsgálata protetikai szempontból 14—18 éves fiúkon. Fogorv. Szle. 77, 303, 1984. — 4. Freesmeyer, W. B. und Járón, K.: Studie über die prothetische Behandlungsdürftig keit junger Männer. Dtsch. zahnärztl. Z. 38, 167, 1983. — 5. Freesmeyer, W. B., Michel B. und Stadler, G.: Zur prothetischen Behandlungsdürftigkeit von Jugendlichen. Dtsch. zahnärztl. Z. 39, 20, 1984. — 6. Horn, R.: Prothetische Massnahmen bei Kindern und Jugendlichen. Zahnärztl. Praxis. 26, 74, 1975. — 7. Kirsten, H.: Die prothetische Versorgung des jugendlichen Gebisses. Dtsch. zahnärztl. Z. 18, 937, 1963. — 8. Kovács-D. G. és Szállási К.: A maradékfogak és a részleges lemezes fogpótlások funkciós elkü-100
