Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-01 / 4. szám
Ezeket a feltételeket kapocs, vagy speciális elhorgonyzású öntött fémlemezekkel lehet megvalósítani. Ezt alsó foghiány esetében már serdülőkorban elkészíthetőnek tartjuk, miután az előző vizsgálataink során a fogívek méretében horizontális síkban kimutatható növekedést nem találtunk. Jelen méréseink során azt vizsgáltuk, hogy a maradófogak okkluzióba illeszkedése után melyik az a legalacsonyabb életkor, amelytől a palatum területe nem változik, így az előbbi szempontoknak megfelelő fémalaplemezű felső fogsor elkészíthető. Korábbi közleményünkben (10) már beszámoltunk két korcsoportba tartozó (13—14 éves és 20—25 éves) 20—20 ép fogazató fiatal személy palatum felszínének méréséről. Akkor a két különböző csoport összehasonlításakor megállapítottuk, hogy a palatum területeinek átlagai között nem volt különbség. Az egyszeri mérés eredményét nem találtuk elégségesnek ahhoz, hogy a fémvázas részleges lemezes fogpótlások készítését az irodalomban elfogadott 20 évnél fiatalabb korosztályra is kiterjeszthessük, ezért követéses vizsgálatot végeztünk 14-től 18 éves korig. Anyag és módszer Méréseinkhez gimnazista fiúkat választottunk, mert a fiúk általános testi fejlődésével együtt a fogazatuk fejlődése is 1—2 évvel később zajlik le [9 12]. Így náluk számíthattunk jelentősebb változásra. Egy osztály tagjainak (34 fő) felső fogívéről a négy éves vizsgálati periódus alatt évente egyszer a palatumot is magába foglaló alginát lenyomatot vettünk. Az ezek alapján készített keménygipsz mintákon mértük a felső fogak klinikai koronahosszát palatinálisan. E célra kéthegyű körzőt használtunk. A körzővel mért távolságot nóniusz skála segítségével 0,5 mm pontossággal tudtuk leolvasni. A fogak koronájának hosszát mindkét oldalon, a metszőfogak esetében a metszőéi közepétől, a szemfogak esetében a csücsöktől, a premolárisok esetében a palatinális csücsöktől, a moláris fogak esetében a meziopalatinális csücsöktől a fog tengelyével párhuzamosan a gingiváig vezetett egyenes mentén mértük (1. ábra). A palatum felszínének méréséhez az első és utolsó évben készített keménygipsz mintákra alumínium fóliát simítottunk. Palatinálisan a fognyak körül körbevágtuk a gingiva marginalis lefutásának megfelelően, a mért felszín disztális szélét a második nagyőrlők legdisztálisabb pontjait összekötő egyenes határozta meg (2. ábra). A mintáról levett fóliát kiterítettük, majd a kapott felszín területét megmértük Amszer-Coradi rendszerű poláris planiméterrel. 1. ábra. 2. ábra. 98
