Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
majd rézgyűrű segítségével compositot présel rá, melyet a borítókorona felvételére alkalmas formára és méretre csiszol. Az eljárás előnye, hogy egyesülésben direkt módszerrel elkészíthető a fognák műcsonkos csapos felépítése. A csúcsos, önvágó csavarmentes Dentatus és Maillefer csapokat az igen destruált koronájú és divergáló gyökerű őrlőfogak felépítésénél használják. A különféle vastagságú és hosszúságú csapok a dentimben igen jól rögzülnék. Hátrányuk, hogy az ovális keresztmetszetű gyökércsatornába való túlzott becsavarásuk a gyökér töréséhez vezethet. A többnyire két csapra, rézgyűrű zsaluzással, amalgámmal, vagy kompozittal építik fel a fogkorona hiányzó oldalait. Markley már közel harminc évvel korábban hangsúlyozta, hogy a hiányzó koronájú őrlők és kisőrlők csavarmenetes V2 min átmérőjű csapokkal és amalgámmal felépíthetők, mert az önvágó csavarmentes csapóiknak háromszor nagyobb a retenciójuk, mint a cementtel rögzített sima felszínű csapoké. A csap üregét 1/2 mm-rel beljebb .kell a zománc-dentin határtól elhelyezni. A hiányzó korona csücskét és oldalát elég egy-egy csappal felépíteni. A csappal és amalgámmal felépített korona nagyobb retenaióval és jobb széli záródással bír, mint a composittal készült. Színes ábrákon mutatja be a szerző az őrlőkbe és kisőrlőkbe elhelyezhető kisméretű csapok üregének helyét és azt, hogy a nagyőrlők korpniaihiányai pótlásánál mily módszert és megoldást kövessünk. Az utolsó tizenhatodik fejezet a gyökérkezelt fogak ideiglenes felépítését mutatja be. Legalkalmasabbnak a csapos koronát tartja, melyhez polykarbonát korona, rozsdamentes drót és önkötő akrilát kell. A koronát és a drótot adaptálják, a csatornát és a fogat izolálják, majd a gyökérbe helyezett drótra az önkötővel megtöltött koronát ráhelyezik, kötés közben a pótlást kétszer kiveszik, majd a teljes kötés után becsiszolják és ideiglenesen beragasztják. A fent ismertetett eljárásokat igen sok, jól áttekinthető, túlnyomóan színes ábra teszi érthetővé és megtanulhatóvá. Minden fejezet és eljárás lényegét rövid szöveg ismerteti, majd a nagyszámú ábra szemlélteti a munkamenetét az előkészítés kezdetétől a felépítés befejezéséig. Végül irodalmi felsorolásban olvashatjuk azon szerzők nevét és dolgozatainak címét, akiknek az egyes fejezetekben szereplő felépítésekhez közölni valójuk volt. A jól áttekinthető és gondosan szerkesztett könyv és annak elsőrendű kivitele a kiadót dicséri. A könyv tanulmányozását mind a gyakorló fogorvosaknak, mind a fogtechnikusoknak melegen ajánlom. Dr. Keszthelyi István 93
