Fogorvosi szemle, 1986 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Fogorvosi Szemle 79. 21—25. 1986. Szegedi Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: Dr. Mari Albert egyetemi tanár), Szeged Standardizált módszer a funkcionális állkapocsízületi betegség’epidemiológiai és klinikai vizsgálatára DE. SZEXTPÉTERY A N D R í S. DE. FAZEKAS AKDEÍS ÉS DE. RUDAS KÁT ALIK A szakirodalomban számos utalás található arra, hogy az állkapocsízületi vagy temporomandibularis fájdalom-diszfunkciós szindróma (továbbiakban TMFDS) elsődlegesen fiatal nők betegsége és a domináns életkor 18—40 év [6, 19, 23, 24]. Előfordulási aránya a nők és a férfiak körében a különböző szerzők szerint 2:1 és 4:1 között változik [5, 6, 11, 22, 23, 24, 26]. Az életkor­nak és a nemnek a betegség kialakulásában játszott szerepére vonatkozóan elfogadható magyarázat azonban mindezideig nem született. Üjabban felve­tődött annak a lehetősége, hogy ezek a megállapítások nem megfelelő mintán végzett statisztikai elemzésből levont téves következtetések, minthogy azokat az epidomiológiai vizsgálatokat, amelyek alapján a fenti feltételezések meg­születtek, klinikai anyagon végezték [1, 2, 12, 13]. Ezt látszanak igazolni Agerberg és Garlsson [3, 4] valamint Helkimo [15] vizsgálatai is, amelyek arra utalnak, hogy a betegség mindkét nem esetében és minden korosztályban megközelítően azonos gyakorisággal fordul elő. Egységes vizsgálati eljárás és értékelési rendszer hiányában a különböző vizsgálatok eredményeit nem lehet összehasonlítani. E hibák kiküszöbölésére Agerberg és Garlsson [3], Agerberg [2] valamint Hellcimo [13, 14] az értékelést és összehasonlítást egységessé tevő standardizált módszereket dolgoztak ki a TMFDS epidemiológiai vizsgálatára. A diszfunkció tünetei súlyosságának pontos megítélésére Agerberg és Garlsson [4] valamint Helkimo [14] index­­rendszereket szerkesztettek. Az utóbbi időben megjelent közlemények nagy részében Helkimo módszerének alkalmazásával végzett vizsgálatokról számol­nak be a szerzők [7, 8, 9, 10, 16, 17, 18, 20, 21, 127]. Közleményünk célja a Helkimo-féle indexrendszer ismertetése. Vizsgálati módszer A Helkimo-féle indexrendszer anamnesztikus és klinikai diszfunkciós indexből áll [14]. Az anamnesztikus indexet a beteg diszfunkcióra utaló szubjektív panaszainak figyelembevételévelállapítjuk meg. Ilyen panaszok az állkapocsmozgáskor az ízületben jelentkező rendellenes hang (krepitáció, kattogás); fáradtságérzés és merevség a rágóizmokban; az állkapocs mozgáskorlátozottsága, esetleg szájzár; luxáció; végül az állkapocsízületben vagy a rágóizmokban jelentkező fájdalom. Az anamnesztikus indexnek (Aj) három fokozata van: АгО = panaszmentes; AtI = enyhe tünetek (hangjelenségek az ízületben állkapocsmozgatáskor, me­revség és/vagy fáradtságérzés a rágóizmokban); АД1 = súlyos tünetek (fájda-Érkezett: 1984. november 2. Elfogadva: 1985. augusztus 10. 21

Next

/
Thumbnails
Contents