Fogorvosi szemle, 1986 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

nyék. Figyelemre méltó, hogy kis, látszólag könnyen kezelhető kapilláris haemangioma sokszor jobban ellenáll a fagyasztásnak, mint a nagy kavernózus típus. Ez Goldwyn és Rosoff [9] véleményével megegyezően a kavernózus típus jobb kompresszibilitásával magyarázható. Ma már nyugodtan mondhatjuk, a haemangioma kezelésében a krioterápiának elsődleges szerepe van.

A szonda nagyságát meghaladó olyan kavernózus haemangiomáknál, ahol az ép szöveteket biztonsággal meg tudtuk védeni a sérüléstől, krio-sprayt alkalmaztunk. A szerzők többsége [8, 9, 15] a fagyasztás mélységét — 130 °C és — 190 °C között javasolja, saját tapasztalataink viszont azt igazolják, hogy nincs lényeges gyógyulási különbség a — 78 °C-on C02-dal kezelt és a — 160 °C-on folyékony nitrogénnel kezelt haemangiomák között. Gage [8] a nekrózis kiterjedésének növelésére a szondát a haemangiomába szúrta, ezt a módszert mi vérzés veszélye miatt nem alkalmaztuk. Vérzést sem beavatkozásaink során, sem azt követően a nekrotikus részek leválásakor 7—8 nap nem tapasztaltunk. Krioterápiát követően fertőzés nem fordult elő. Posztoperatív fájdalomról elsősorban azok a haemangiomásolk számolták be, akiknek a nyelven, vagy a szájzugban helyezkedett el az elváltozás, ajakdaganatok kezelése után viszont ritka volt a fájdalom. A fagyasztás ismétlésének nincsenek káros következményei, ezért nem tekinthető hátránynak, ha a kezelés közben nem tudjuk pontosan megítélni, sikerült-e a daganatot teljesen kiirtanunk. A módszer hátrányának tekintjük a sokszor torzító, ijesztő ödémát és az elhúzódó sebgyógyulást. Mindezt kiegyenlíti az eljárásnak az az előnye, hogy a betegek többsége nem igényel klinikai ápolást.

Brain [4] tapasztalataival egyezően a lymphangiomát, a haemangiomához hasonlóan, alkalmasnak tartjuk krioterápiára, mert viszonylag rossz a vérellátása és nagy a folyadéktartalma.

Várakozásunkkal ellentétben az „egyéb” elváltozásók között szereplő néhány vaszkuláris naevus nem mutatott kozimetikafflag jó eredményt. Leopárd és Poswillo [14] tapasztalatai szerint a granuloma pyogenicum igen jól gyógyul krioterápiától. Saját eredményeink is hasonlóak, mégis észleltünk 10 olyan esetet, ahol kétszer, és négyet, ahol háromszor kellett megismételnünk a kezelést. A többszöri kezelés szükségességét az első fagyasztás nem megfelelő voltában kell keresnünk.

Az epulis gigantocellularis sejtdús daganat, s mint ilyennek krioterápiára jól kellene gyógyulnia. A recidívára való hajlamnak véleményünk szerint az a magyarázata, hogy ezek a daganatok az ínyszélen, a fogak közé is beterjednek. Ezt igazolni látszik az, hogy lényegesen csökkent a recidivák száma, amióta az általunk tervezett speciális, a fogak közé is betolható, pengeszerűen kialakított szondát alkalmazzuk.

A fibroma, a granuloma fissuratum fagyasztásának többszöri ismétlésére azért volt szükség, mert a fibrózus szövetek jobban ellenállnak a fagyasztásnak. Krio-spray többszöri alkalmazása tette lehetővé a kiterjedtebb és mélyebb hideg penetráció révén, hogy ezek a daganatok első kezelés után recidiva nélkül gyógyulnak és ritkábban van szükség kiegészítő sebészi kezelésre. Ennek a módszertani változtatásnak köszönhető, hogy a korábban közöltöknél [25] jobb kezelési eredményt tudtunk elérni.

A jóindulatú daganatok mellett egyéb szájbetegségeket is (aphta, herpes simplex) kezeltünk fagyasztással. Holden és Sounders [13] ilyen esetek kezelése kapcsán kedvező tapasztalatokról számolt be. Kevés számú beavatkozásunk eredményei alapján úgy tűnik, hogy a fagyasztás nem előnyösebb módszer a korábban alkalmazottaknál.

100