Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
ad 1. A fogászati szanációnál különös gonddal ügyelünk arra, hogy minden fogat, amennyiben az lehetséges, megtartunk, hiszen az előfeltétele mind az eredményes fogszabályozásnak, mind pedig a készítendő fogpótlásnak. Ezért ezen betegeknél rendkívül jelentős a gondos konzerváló fogászati ellátás. ad 2. Az orthodontiai kezelésekkel a szűk felső fogívet tágítjuk. Ezzel lehetőséget teremtünk, mind funkcionálisan, mind pedig esztétikailag megfelelő fogpótlás készítéséhez. A fogszabályozó kezelésnek különböző lehetőségei vannak (Derisweiler-féle lemez, Hyrax-tágítócsavar, multiband készülékek); hogy melyiket alkalmazzuk, függ a szűkület mértékétől, a felső fogívben található fogak számától és elhelyezkedésétől [5, 10]. ad 3. A maradékhasadékok zárásának nehézsége függ az előző műtéti kísérletek számától és a maradékhasadékok elhelyezkedésétől. A vestibulum oris és a processus alveolaris mandibulae területén lévő hasadékokat Burian lebennyel, a keményszáj padiakat a keményszájpad nyálkahártyájának egy vagy kétoldali modilizációjával zárjuk. A zárást három rétegben végezzük, az orr és a száj nyálkahártyája közé saját csontot vagy Fibrinklebert teszünk, a csont rétegének megfelelően. Többszöri előző műtéti kísérlet esetén bevezettük a nyelvlebennyel történő zárást, igen jó eredménnyel. A lágyszájpadi hasadékot két rétegben zárjuk. A garatszűkítő műtéteket Sehönborn-Rosenthal szerint végezzük [2, 8, 12]. ad 4. Amennyiben a fogak száma és elosztása lehetővé teszi csakis rögzített fogpótlást készítünk. Ha a fogazati status és a fogak elosztása miatt ez nem lehetséges, akkor kivehető pótlással látjuk el betegeinket [4, 11]. ad 5. Az ajakplasztika műtété az esettől függően rendkívül individuális. A hegki metszéstől az Abbe plasztikáig a legkülönbözőbb plasztikai eljárásokat kell alkalmaznunk, hogy lehetőleg megfelelő funkciójú és alakú felső ajkat képezzünk. Orrkorrekcióra is szoruló betegeinket plasztikai sebészetre irányítjuk [13, 14]. IRODALOM: 1. Altorjay 1.: Farkastorkú betegek műtéti kezelésével szerzett tapasztalataink. Orvosképzés, 56, 462, 1981. — 2. Balari, E. H., Stellmach, I!.: Beobachtungen an erwachsenen, unoperierten Spaltträgern mit Konsequenzen für die Frage der Sekunderbehandlung. Fortschr. Kiefer- u. Gesichtschir. 16—17, 209, 1973. — 3. Belhmann, W.: Die Prinzipien der Thallwitzer Klinik in der komplex Rehabilitation der Träger von Lippen-Kiefer-Gaumen-Spalten. Dtsch. Stomat. 14, 645, 1964. — 4. Gohrbandt, E., Gabka, J. Berndorf er, A.: Handbuch der plastischen Chirurgie. De Gruyter, Berlin—New York, 1973. — 5. Gräber, T. M.: Orthodontics. Saunders, Philadelphia, 1967. 257—268. — 6. Gyenes V. ifj., Elischer Z.: Megfigyelések orthodontiai kezelésre jelentkező ajak- szájpadhasadékos betegeinken. Orvosképzés, 55, 373, 1980. — 7. Herwerth M., Dénes J■: Megfigyelések műtétre későn jeletkező szájpadhasadékos betegeken. Fogorv. Szle, 68, 164, 1975. — 8. Hirschberg J., Votisky P.: Diagnosztikus és műtéti szempontok a submucosus szájpadhasadék kezelésében. Orv. Hetil. 114, 79, 1973. — 9. Hochstein, H. J.: Untersuchungen zur komplexen Rehabilitation der Träger von Lippen—Kiefer—Gaumen—Segelspalten. Zahnärztl. Fortbild. 64, 1278, 1970. — 10. Hochstein, U., Hochstein, H. J.: Der vorzeitige Milchzahn Verlust und seine Bedeutung bei der Dvsgnathie-Entstehung des Spaltträgers. Dtsch. Zahn-, Mund- Kieferheilk. 57, 152, 1971. — 11. Hupfauf, L.: Die zahnärztlich-protetische Versorgung von Gaumenspaltträgern. Zahnärztl. Welt, 64, 202, 1963. — 12. Matras, H., Wolff, 1.: Häufigkeit und Ursachen von Restlöchern nach Gaumenspalten-operationen Fortschr. Kiefer- u. Gesichtschir. 16—17, 291, 1973. — 13. Trauner, B.: Korrekturoperationen an Lippe und Nase bei kippenspalten. Fortschr. Kiefer- u. Gesichtschir. 5, 293, 1959. — 14. Zoltán J.: A másodlagos nvúlajak műtétekről. Magy. Seb. 11, 14. 1958. В. Дьенэш, Дь. Сабо, Д ь. Д о м о к о ш, 3. Э л и ш е р: Клинический опыт, полученный в результате коррекционного лечения расщелины губ и нёба у взрослых. Авторы, приводя разбор одного клинического случая, докладывают об опыте 7
