Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

azonban csak egyes esetekben lehetséges (gyógyszer okozta szájszárazság, neurohormonális sialosis). Ha a nyálmirigyállomány tönkrement, pl. súlyos Sjögren-syndroma esetében, csak a még megmaradt — főleg járulékos mirigyek — működésének fokozásával érünk el eredményt. A klinikai tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a tartós Pilocarpin-kezelés hatására a megmaradt mirigyek működése bizonyos idő után már gyógyszer nélkül is fokozódik. Ezzel kapcsolatban azonban további kutatások lennének szükségesek. Azt sem tudjuk pontosan megmagyarázni, hogy a Sjögren-syndromás betegeknek miért csak egy részénél fokozódik a könnymirigyek működése?

A neurohormonális sialosis egyes eseteiben csak relatív szájszárazságról beszélhetünk, mert már aránylag kis stimulus hatására is bőséges nyálszekréció jön létre. Az izotópos vizsgálataink ezekben az esetekben arra engednek következtetni (1., 2. ábra), hogy a nyálképzés normális, de a nyál kiürülése a mirigyállományból akadályozott. Nem a nyálcsatornákban, hanem magában a mirigyállományban gyűlik meg a nyál, és csak az a végső stimulus hiányzik, amely a kiürülést megindítja. Ezért jöhet létre az a furcsa helyzet, hogy bár a betegek szájszárazságról panaszkodnak, a parotisból azonban sokszor a normálisnál nagyobb mennyiségű nyál ürül, vagy üríthető.

2. ábra az 1. ábra betege. Ismételt vizsgálat alkalmával a nyíllal jelölt időpontban 0,003 g pilocarpin hydrochloricumot fecskendeztünk be subcutan. Az aktMtáscsökkenés mind a nagy, mind a járulékos nyálmirigyek esetén szembetűnő. A normálisnál nagyobb fokú nyálszekréció indul meg neurohormonális sialosis esetében.

Visszatérve a pilocarpin alkalmazására, 15 év és a nagy beteganyag adta tapasztalat alapján biztosak lehetünk benne, hogy a tartós kezelésnek a szervezet egészére nézve semmiféle károsító hatása nincs (kivételt képez természetesen az a néhány kórkép, ahol a pilocarpin ellenjavalt, pl.: asthma bronchiale, Id. Issekutz: Gyógyszerrendelés). Egyénileg kell a gyógyszer adagját beállítani, ami 2—3 alkalom után minden esetben sikerül. Hátrány, hogy csak injekció formájában felel meg a célnak, de a betegek ezt a körülményt — legtöbb esetben — sokkal inkább elviselik, mint a xerostomia kínzó tüneteit.

IRODALOM: 1. Benedek E.: A parotis-nyál mennyiségi és minőségi változásai fültőmirigy-betegségekben. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1981. — 2. Dreizen, S., Brown, L. R., Handler, S., Levy, В. M.: Radiation induced xerostomia in cancer

68