Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1985-02-01 / 2. szám

A korosztályokra bontásnál kevés fogat találtunk egy-egy fogcsoportra vonatkozóan, ezért a II. és III. táblázatban összevonva, a fogak típusától függetlenül vizsgáltuk a TV mértékét. A II. táblázatból kiderül, hogy 20 éves kor alatt parodontális megbetegedés miatt nem került sor fogeltávolításra. Ezt a fogvesztéshez vezető okok vizsgálata alapján könnyen megérthetjük [23]. Annak magyarázata, hogy 21—30 éves kor között igen magas (7,26 mm) TV-t találtunk, a következő: ebben a csoportban van az összes parodontitis (seu parodontosis) postjuvenilis miatt eltávolított fog, mely esetekben a fogágy leépülése rohamosabb. A fogak száma 31 évtől növekedett, amely jól magyarázható azzal a ténnyel, hogy 30 éves kor után a fogágybetegség kezd előtérbe kerülni, mint extrakciós ok, szemben a fogszuvasodással. Az utolsó három korosztályban a hosszabb életkor egyben a plakk-expozíciós idő növekedését is jelenti, melyet a magas TV is jól kifejez. A 111. táblázat utolsó két korosztályában a TV csökkenésének okát a kevés számú fogban látjuk, illetve ebben a korban már elsősorban fogágybetegség miatt kerülnek a fogak eltávolításra. Természetesen csak igen nagyszámú vizsgálati anyag adhat megbízható felvilágosítást a fogak mortalitására vonatkozóan keresztmetszeti vizsgálat esetén. Ez az esetszám messzemenő következtetésre a mortalitás tekintetében nem alkalmas. Mind a II. mind a III. táblázaton láthatjuk, hogy a TV nem egyenletesen nő korosztályról korosztályra, ennek oka lehet a kevés számú fog és az időnkénti relatív „javulás” is, mely a szervezet védekezőképességétől függ (П, 14].

Vizsgálataink alapján megerősítve látjuk azt a tényt, hogy azon egyéneken is van fogágybetegség, akiknek nem ilyen jellegű panaszok miatt távolították el fogaikat (kárieszes csoport TV-átlaga: 2,13 mm). A megvizsgált 774 fogfelszín közül mindössze 7 felszínen nem találtunk plakkot. Ezt gyakorlatilag úgy tekinthetjük, hogy plakk jelenléte nélkül nincs TV.

Az alkalmazott módszer segítségével a TV igen nagy pontossággal meghatározható extrahált fogakon. Vizsgálatunk szerint — az irodalommal megegyezően [25, 26] — a plakk szorosan követi, illetve mintegy maga előtt tolja a tapadást. A plakk — tapadás közötti távolság átlaga a parodontális csoporban (1,19 mm), 0,31 mm-rel kevesebb, mint a kárieszes csoportban (1,5 mm), azaz ott, ahol a TV nagymértékű, a plakkfront közelebb van a tapadáshoz. A két diagnózis csoportban összesen 117 esetben érintette a plakk a tapadást.

Az irodalmat áttekintve mindössze néhány olyan közleményt találtunk, amely hasonló módszerrel végzett vizsgálatokról számol be [6, 25, 26]. Waerhaug [25, 26] vizsgálatának eredményei mégsem hasonlíthatók a mi eredményeinkhez, mivel ő kizárólag parodontitis juvenilis, illetve postjuvenilis miatt eltávolított fogakat vizsgált.

Waerhaug [25, 26] szerint a plakkfront apikális irányú előrehaladása kb. 5 mikron naponta, s ez 1,8 mm-nek felel meg évente. Természetesen ez az előrehaladási sebesség csak a parodontitis juvenilis, illetve postjuvenilises esetekre vonatkozik. Lightner és mtsai [7] által klinikailag mért TV foganként 1,62 mm volt, több mint 46 hónap alatt, Löe és mtsai [11] szerint a TV Norvégiában 0,09—0,14 mm, Sri Lankán pedig 0,25—0,30 mm/év, az életkortól függően. Suomi és mtsai [20] vizsgálata során a TV 3 év után 0,08—0,31 mm között változott a különböző kísérleti csoportokban. Ramfjord és mtsai [15] a TV-t ,10 mm-nék találták évente. Keszthelyi és Szabó [6] által mért TV 3,46 mm és 3,86 mm között változott, tekintet nélkül a fogeltávolítás okára.

A tapadási veszteségnek általunk számított előrehaladási sebessége átlagosan 0,18 mm/év a krónikus fogágygyulladásos esetekben, míg a kárieszes cso-55