Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Megbeszélés Az ökölvívóink által jelenleg használt valutaigényes fogvédők a „héj” típusba tartoznak. Az anamnézis felvételekor a versenyzők leggyakrabban légzési nehézségekre panaszkodnak. Problémát okozott az is, hogy 3—4 hónap után a fogvédő jelentősen megkeményedik, viselése kényelmetlenné válik, sematikusan kialakított részei pedig decubitust okoznak. Gyakorlati ellenőrzésük során megállapítottuk, hogy ha az ökölvívók a jelenleg használt fogvédővel összeharapnak, nincs vagy csak minimális légrés található a fogvédő és az antagonista között. Ezért küzdelem közben, amikor az ütések jobb elviselése miatt a mandibulát záróharapásos helyzetben kellene tartani, a légzés csak orron át lehetséges. Ez pedig nem elég a nagy oxigénszükséglet fedezésére. A sematikusan kialakított műanyag héj nem biztosít megfelelő mozgásteret a plikák és frenulomok számára, így már kis ütés is lágyrész sérülést okozhat. Véleményünk szerint ez a típusú fogvédő csak részben felel meg a követelményeknek [10, 14]. összehasonlítás Általunk készített fogvédő 1. Funkcionálisan kialakított, így a lágyrészeket is és nem csak a fogakat védi. 2. Technikus által készül a megfelelő szempontok szerint. 3. Rugalmas, megfelelő puhaságú. 4. Osszeharapott helyzetben is biztosítja a légzést. 5. Rögzíti a mandibulát is, így csökkenti az ütés hatására annak az elmozdulását. 6. Jól tisztítható, sterilezhető. 7. Hazai anyagból készül. „Héj” típusú fogvédő 1. Gyári héj alapján készül, így csak a fogak területére terjed ki. 2. A versenyző maga készíti és ahol használat közben sérülést okoz, vagy töri azt korrigálja. 3. Merevebb és egy idő után keményedik. 4. Osszeharapott helyzetben nincs megfelelő légrés. 5. Sima okklúziós felszíne miatt nem rögzíti a mandibulát. 6. Szintén jól tisztítható. 7. Valutáért szerezhető be. A megkérdezett karate versenyzők nagy része eddig nem viselt fogvédőt. Néhányan az ökölvívókhoz hasonló, sematikusan kialakított, a szájlégzést nehezítő típust kísérelték meg viselni, de általában már 1—2 perces intenzív küzdelem után olyan oxigénhiány lépett fel, hogy ki kellett venniük. Somén szerint (12) az állkapocsra mért ütésnél a károsító hatás csontvezetés útján jön létre olyan módon, hogy az állkapocs felszálló ága az ízületben a sziklacsonton keresztül közvetíti a mozgási energiát, mely rázódást hoz létre a kis- és nagyagyban és ez okoz reflektorikusan eszméletvesztést. A versenyzők beszámolója szerint a rugalmas Silodentből készült fogvédő interokklusalisan elhelyezkedő része jól fékezi az ütések energiájának áttevődését a maxilla felé. A mandibula az ütés pillanatában a fogvédő rugalmassága által megengedett mértékben felfelé kissé el tud mozdulni és ennek következtében az erőhatás térben és időben is eloszlik. Emellett az ökölvívóknál összezárt pozícióban a mandibula oldalirányban nem mozdulhat el jelentősen, így az állkapocs ízület sérülése kevésbé valószínű. A bokszolóknál és a karatésoknál a vesztibulumba kiterjesztett fogvédő az ajkat és a bukkát rugalmasan alátámasztja, megakadályozza azok fogakhoz préselődését, sérülését. Előnyösnek tartjuk, hogy az ismertetett módszerrel hazai anyagok felhasználásával készíthetünk fogvédőt. Az általunk mintára készített, egyénileg kialakított fogvédőkkel a megfelelő légzés zárt fogsorok mellett a szájon át is 3
