Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

Fogorvosi Szemle 79. 198K201. 1985.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Szabó György egyetemi tanár),

Központi Stomatologiai Intézet (főigazgató: Dr. Orsós Sándor egyetemi tanár), Budapest

Az occlusalis eredetű masseter hypertrophiával kapcsolatos tapasztalataink

DR. GULICS ÁKOS, DR. BENEDEK ERIKA és DR BALOGH MAGDA

A musculus masseter az egyik legnagyobb és legfontosabb rágóizmunk, mely az arcus zygomaticuson ered és a tuberositas masseterican tapad. Felületesen helyezkedik el, így könnyen hozzáférhető az észlelés és tapintás számára. A másik két záróizommal együttesen össze húzódva nagy erővel közelíti az állcsontokat egymáshoz, majd maximális intercuspidációban zárja a fogakat. Ilyenkor a rágófelszíni rendellenességek (foghiány, süllyedt harapás, ortodonciai anomáliák stb.) a mandibulát kitéríthetik centrális helyzetéből szaggitális vagy transversalis irányban. E diszlokációt a masseter izom kompenzálni. normális helyzetbe visszajuttatni ill. ott megtartani igyekszik. E kompenzáló működés előbb-utóbb a rágóizom hipertrófiájához vezethet. Ebben egyes reflexek is részt vehetnek (a n. trigeminus proprioceptív reflexive) valamint a fájdalmas pontok elkerülésére szolgáló „S” deviáció.

A musculus masseter hypertrophia (m.h.) a mindennapi fogászati gyakorlatban gyakoribb, mint azt gondolnánk. Kialakulásának kezdete általában a pubertás idejére tehető. Kiváltó okként fiatalkori neurohormonális tényezőket [2—6], a n.V. motoros magjának diszpláziáját említik [5]. EMG-vel aktivitás fokozódást kimutatni nem tudnak. M.h. kialakulhat parafunkció [3], emocionális izgalom következtében is [4]. Vannak akik vérkeringési elváltozást említenek okként [7], de a funkcionális, occlusalis diszharmónia mellett is szólnak érvek [1, 8]. Mivel a duzzanat lassan növekszik, sokszor a beteg maga sem veszi észre az elváltozást. A lassú növekedés és viszonylagos tünetszegénység miatt felvetődik a regio malignomájának gyanúja is. A duzzanat nagysága az izomspazmus mértékétől függően változhat is.

Beteganyag

A klinikára két év alatt beutalt arcduzzanatos betegek közül hat masseter hypertrophiás beteg adatait dolgoztuk fel. Beutaló diagnózisok: 1. ismeretlen eredetű arcduzzanat, 2. parotis gyulladás v. tumor, 3. dentális gyulladás. A diagnózisok megállapításához a klinikai vizsgálattól, valamint a röntgen vizsgálatoktól kaptunk segítséget. Klinikai vizsgálattal megfigyelhető, hegy az izom tömött tapintatú, szájnyításkor a duzzanat csökken, záráskor fokozódik. Intraorálisan is tapintható az izom elülső széle.

Rtg.-vizsgálattal a fokozott izomhúzásnak megfelelően csőrképződés figyelhető meg az állkapocsszögleten (1. ábra). Szialográfiás felvételen az izom oldalra és hátra diszlokálhatja a parotist, valamint összenyomhatja a Stenon vezetéket, következményes parotis duzzanatot okozva [1].

Alkalmazott gyógymódok: I. gyógyszerek: izomrelaxansok, sedativumok, nem-corticosteroid gyulladáscsökkentők. 2. Izomtorna ugyancsak az izom-Érkezett: 1985. február 26.

Elfogadva: 1985. április 19.

198