Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
nikusi munka fő kérdése a rágómozgásokat biztosító, szabályosan kialakított rágófelszín. Nevezhetjük ezt gnatológiai gondolkodásnak, okkluzológiának, vagy egyébnek, a lényeges csak az, hogy mennyiben tudjuk érvényre juttatni a protetikában, konzerváló fogászatban vagy fogszabályozásban. Hanel működésfiziológiai központú gondolkodásnak nevezi, és jelen könyvében azt kívánja demonstrálni, hogy az átlag fogorvosi gyakorlatban mit, hogyan kell e szemlélet jegyében tenni. A könyv célja tehát a megismertetés és elfogadtatás, és ez meghatározza a metodikáját is. Kerüli a túlságosan elméleti vonatkozásokat, nem bonyolódik vitákba, hanem mindenütt egyetlen, általa jónak tartott eljárást ismertet. Ez erény annyiban, hogy a kezdőt nem terheli nélkülözhető adatok tömegével, de hátrány is, mert óhatatlanul szubjektív. Hogy ki mit tart legjobbnak, csak addig magánvélemény, amíg nem nyilvánítja egyetlen helyes megoldás gyanánt kezdőknek. A kötet kissé hosszas nómenklatúra-bevezetéssel indul. Ez után bemutatja pár oldalon, hogyan lehet a beteget rávenni a helyes szájápolásra. Következik a fogágy előkészítő rendezése. Ezt követik a tömések, melyekről nagyon helyesen megállapítja. hogy nem lehetnek sem magasabbak, sem alacsonyabbak, mint amit a tökéletes okklúzió megkíván. Már egyetlen rossz tömés okozhat okklúziós zavart. Jól sikerült ábrákon bemutatja, miként lehet faékkel biztosítani a tömésen az approximalis felszín helyes formáját. Külön fejezet szól lenyomatvételről. Ez után a teljes fogpótlás következik, a Gerber módszerével kivitelezve. A rögzített és kivehető pótlások fejezetét követi a funkciós analízis és a becsiszolás — ez a két fontos módszer a záródás tökéletességének biztosítására. Hosszabb fejezet tárgyalja az állkapocsízület röntgenvizsgálatát, a szerző által kialakított célzó segédeszközökkel. Az utolsó fejezet az ízületi elváltozások kezeléséről szól, elsősorban a harapásemelőkről. Számos erénye mellett a könyvnek van néhány hibája is. Így furcsa az az állítása, hogy a betét soha ki nem elégítheti a mai funkcionális követelményeket — holott elfogadott vélemény az, hogy közel tökéletes kontaktpont és approximális felület biztosítható vele. Sajnos, a szerző állítása talán igaz arra, amit a könyv 92. ábráján látunk, de az inkább karikatúrája a betétnek. Több ábrán az amalgámtömés is meglehetősen elnagyolt. Szokatlan az atropin adagolása (78. old), a mi tankönyveinkben már a 3 hónapos számára is 100 x-os adag szerepel. A glaukómás roham kezelése is érdekes, 1—2 pohár konyakkal. A 81. oldalon bemutatott keverési mód nem vall valami nagy gyakorlatú, rendszeres munkához szokott asszisztensnőre. Furcsa követelmény a tömőanyagtól (82. old.), hogy a fogszövetek fluorszcenciáját is utánoznia kellene; gondolom, elég ha a transzparenciája közel azonos. Zavart okozhat, hogy egyazon fogalom több néven szerepel (kezdőknek, gyakorlatias célra), pl. Führungsplatte (151. old.), Unterkieferführungsplatte (151), Unterkieferstützstiftführungsplatte (151), vagy a 152—2 oldalakon Bisswall, Basisplatten, Registrierschablonen, Unterkieferbasisplatte. Kifogásolható, hogy a (különben kiváló, hasznos, értékes) saját fejlesztésű artikulációs fóliáit annyiszor említi, hogy szinte reklámozza. A személy ás cégneveket hanyagul írja, pontatlanok a latin kifejezések, az egyeztetés jelző és jelzett szó közt véletlenül sem jó: pl. M. temporalis posteriores (197), tuberculum articularis (39), M. aponeurosis (109) nem létező izom stb. A könyv kiállítása kifogástalan. A Quintessenz sorozatban már-már természetesnek tűnik, hogy minden kötetnek jó a papírja, élnek a színei, tökéletes a nyomása, tetszetős a kötése. Az ábraszám pedig oly gazdag, hogy a szöveg olvasása nélkül, atlaszként lapozva is tanít. Sajnos, ebben a kötetben akad néhány félresikerült ábra is, ami nem jellemző a sorozatra. Mindent összefoglalva: dicsérendő kezdeményezés a gyakorló orvosok kezébe útmutatót adni, hogy miként lehet egyszerű eszközökkel a napi gyakorlatban jó rágófelszíneket készíteni a legkülönbözőbb feladatok megoldásában. Egy szigorú lektor sokat javíthatott volna a szövegen. Dr. Szentpétery József G. Naumann, J. Schmidt, H. Friemel: Medizinische Mikrobiologie und Immunologie für Stomatologen. Barth, Leipzig, 1983. 279 oldal, 100 táblázat, 94 ábra. E tankönyv célja: megkönnyíteni a fogorvostan-hal,Igátok számára az orvosi mikrobiológia és immunológia megtanulását. Ennek érdekében a szerzők rövidségre, tömörségre törekednek. Minden fejezetben a legalapvetőbb definíciókból indulnak ki. A könyv beosztása nagyjából követi a mikrobiológiai és immunbiológiai kézikönyvekét. A decimális rendszer alkalmazása jól áttekinthetővé teszi a könyv anyagát. Az első fejezet „Általános mikrobiológia” címen tárgyalja a bakteriológia, virológia, miko189
