Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

i

növekedési periódusban a száj külső, ill. belső mechanikai hatásoktól viszonylag mentes volt. így a plakik-képződésben az étel fizikális hatásai mellett a szájban lejátszódó biokémiai folyamatok dominálhattak. Az étel fizikális hatásait elemezve az adhéziós erőt tekintve a tejcsokoládé relatív nagy értéke — egyezően Pintér és mtsai [7] eredményeivel —, valamint a sorrend első fele elfogadható. A második félben szereplő négy élelmiszer pozícióját azonban az adhézióval nem lehet ilyen egyértelműen megmagyarázni. Siebert [13] az adhéziós erő mellett még megemlíti az étéi szemcsenagyságát is. Ez utóbbi játszhat részben szerepet a kemény, száraz, durvaszemcsés keksz aránylag kisfokéi plakk-képző hatásánál.

A fizikális hatások elemzése után a fenti ételsorrend még számos nyitott kérdést hagy, melyet biokémiai oldalról is meg kell világítani. Köztudott, hogy igen jelentős szerepe van a plakk-képződésben a nyál tisztító, oldó hatásának. A zselécukorka, bár ragacsosnak ismert, gyümölcsaromáinál fogva aránylag intenzív nyálképződést indít el. A sajt esetében, mint azt Rugg-Gunn és mtsai [10] kimutatták, a kontrollként használt paraffinhoz képest szintén intenzív nyálképződés indul meg. A dentális plakk általunk vizsgált élelmiszerekre vonatkozó mennyiségi változásai bizonyos fokig hasonlóságot mutatnak egyes élelmiszerek plakk pH-változásával, ill. cariest okozó tulajdonságaival. így pl. Rugg-Gunn és mtsai [10, 11] Geddes és mtsai [3], az édes tészták, földimogyoró és a sajt fogyasztása után a plakk pH-változását mérve azt találták, hogy a földimogyoró és a sajt az előzetes cukorfogyasztás okozta alacsony pH-t előnyösen megváltoztatták. Edgar és mtsai patkánykísérletekben a sajt cariest csökkentő hatását mutatták ki [2], 22 tagú élelmiszer-sorozatában a pH- minimum értékek alakulása megközelítően hasonló az általunk kimutatott plakkmennyiség alakulásához. Meg kell jegyeznünk, hogy a kísérletünk során alkalmazott élelmiszerek összetétele kisebb-nagyobb mértékben különbözik az előbbiekben felsorolt más szerzők vizsgálataiban szereplőkétől. Többek között ez is egyik oka lehet a más vizsgálatokban szereplő sorrendhez viszonyított kisebb eltéréseknek, mivel részben megváltoztatják az ételféleségek fizikai-kémiai viselkedését befolyásoló jellemzőket.

Jelen vizsgálatunkban nyolcféle élelmiszer plakk-képző hatását hasonlítottuk össze. Megállapítottuk, hogy a caries és a kezdeti ínygyulladás kialakulásában jelentős szerepet játszó dentális plakk-képződését a megvizsgált élelmiszerek különbözőképpen befolyásolják; míg a tej csokoládé, az eperdzsem és a töltött csokoládé fokozott plakk-képző tulajdonsággal, addig a kókuszos töltött ostya, a földimogyoró, a zselécukorka és az ömlesztett sajt kisebb mérvű plakk-képző hatással rendelkezik. A megvizsgált élelmiszerek plakk-képző tulajdonságait mind cariológiai, mind parodontológiai szempontból a korszerű táplálkozási szokások kialakításánál ajánlatos figyelembe venni.

IRODALOM: 1. Ainamo, J., Sjöblom, M., Ainamo, A., Tiainen, L.: Growth of plaque while chewing sucrose and sorbitol flavoured gum. J. Clin Periodontol. 4, 151, 1977. — 2. Edgar, W. M.: Effects of different eating patterns on dental caries in the rat. Caries Res, 16, 384, 1982. — 3. Geddes, D. A. M.—Edgar, W. M.—Jenkins, G. N.— Rugg-Gunn, A. J.: Apples, salted peanuts, and plaque pH. Brit. Dent. J. 142, 317, 1977. — 4. Glickmann, I.: Clinical Periodontology W. B. Saunders, Philadelphia—London—Toronto, 1972. p. 294. — 5. Grenby, T. H., Powell, J. M. and Gleeson, M. J.: Effect of sweets made with and without sucrose on the dental plaque, and the correlation between the extent of plaque and human dental caries experience. Archs. Oral Biol. 19, 217, 1974. — 6. Imfeld, T.: Apples salted peanuts and plaque pH. T telemetric in vivo re-examination. Br. Dent. J. 145, (10): 303, 21. nov. 1978. 7. Pintér A„ Schuder L., és Bánóczy J.: Szorbit és szacharóztartalmú csokoládé lepedékképző hatásának összehasonlító vizsgálata. Fogorv. Szle.

14