Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
I kezelésükről hasznos tudnivalókat találunk a monográfiában. A terhesek kezelésében követendő szabályok ismertetése minden fogorvos számára hasznos. A rizikó-paciensekre vonatkozó profflaktikus tennivalók ismerete alapvető fontosságú. Szükséges az anamnézis felvétele és a kezelő orvos véleményének ismerete és az ennek alapján végzett kezelés. Az utóvérzésről a szerzőik véleménye is az. hogy vérzékenység nélkül is bekövetkezhet és ismertetik az esetleges kiváltó okokat. Ezután tárgyalják a haemorrha.giás diathesiseket. Az artefioiális (gyógyszerek okozta) vérzékenységek esetén álláspontjuk egyezik az általunk ismertetett alapelvekkel, sajnos, hogy csak a kumarin származékokról írnak, a heparinról nem. Részletesen tárgyalják a fogeltávolítás szövődményeit. Ez a fejezet nemcsak a fogsebészek, hanem a más szakterületen dolgozó orvosok számára is fontos. Megtaláljuk azoknak a sztomatodógiai kórtümetekmek az ismertetését is, amelyek sürgős orvosi beavatkozást igényeinek. Nemcsak az egyes fejezetekben találjuk meg a tennivalók felsorolását, hanem a kórformák részletes ismetetése után is következik ezek pontos leíása és színes képekkel történő demonstrálása. Így a parenterális gyógykezelés bemutatása, az ív injekciózás technikája, majd más a sürgősségi orvosi ellátáshoz szükséges eszközök és gyógyszerek a hazái kereskedelemben is megkaphatok (több esetben más névan.) A zárófejezet a rendelőn kívül bekövetkező balesetek során szükséges tennivalók ismertetését tartalmazza. összegezve: a szerzők többet nyújtanak, mint az eddig általam ismert hasonló tárgyú monográfiák. Néhány ismertetett hiányosságtól azonban ez a könyv sem mentes. A szerzők érdeme, hogy a fogorvosok számára hasznos e könyv, mert a sztomatológia területén végzendők mellett az általános orvosi teendőket is ismerteti, másrészt, az. általános orvos és más szakorvos is hasznos útmutatásokat kap a satomatológia területéről a sürgősségi betegellátásában. Dr. Lelkes Kornél Rotgans, J.: Foetor ex ore, Hanser, München—Wien 1984. 139 oldal, 17 ábra, 11 táblázat. Ismeretes, hogy nem csekély azoknak az embereknek a száma, akik állandó szorongásban élnek rossz szájszaguk miatt. Szükséges a foetor ex ore esetében a fogorvosi kezelés előtt minden extraorális okot kikapcsolni; a szerző ezért először ezeket az okokat sorolja fel. Így a légutak megbetegedéseit ismerteti, kiemelve a rhinitis posteriori, mely felnőtteken, főleg öregeken jelentkezik. Az anyagcserével és az emésztőrendszer megbetegedéseivel kapcsolatosan kiemelném az akut, súlyos, gastrdtist, ebben a kórképben székletsaagúvá válik a szájszag, amit döntő tünetnek kelli tekintenünk. Hasonló a helyzet pylorus stenosis esetében is. A táplálék és az élvezeti szerek fogyasztását, mint a foetor ex ore kiváltó okát a hazai szakirodalomból is ismerjük, - sőt, itt kiegészíteném a zsiradék fogyasztás jellegének fontosságát is, erről a szerző nem tesz említést. Munkájának jelentőségiét bizonyítja, hogy az irodalmi adatok alapján 90% és 47% között találták a szerzők a szájat a faetor ex ore okának. Válogatás nélküli személyeknél 53,4%-ban talált a szerző szájszagot. Ezt az adatot gázkromatográfiás vizsgálatai alapján bizonyítja. Munkájában jelentős részt foglal el a vizsgálati módszerek pontos leírása. A vizsgálatokat a Tübingend Egyetem Fogászati Szájbeteg és Szájsebészeti Centrumában végezte igen jól és korszerűen, felszerelt laboratóriumban. A szájszag vizsgálatok módszereit felsorolja és kiemeli azt a tényt, hagy a szájszag okát csak a legmodernebb laboratártiuimS eljárásokkal lehet kideríteni, mint az ioneserélőfcromatográfia, a gázkromatográfia, a spektrofotométer alkalmazása. A szájszag okának a fehérje származékokat tartja, ezek a kéntartalmú aminosiavaik, a cystein, a cystin és a methionin, valamint ezeknek enantiomorph (optikailag aktív) izomerejeit. A D-(dextro) és L-(La;evo) aminosav relációkat is sikerült kimutatnia. Ezek mennyiségi változásait is ellenőrizte napszakokban, majd a fogak és a periodoncium betegségeivel kapcsolatban. Ezeknek a korfolyamatoknak fennállása során megszaporodik és így a fehérjebontás a szájban felfokozódik. Az anyagcseretermékek között a kénhidrogén, a methylimercaiptan és a ddmethylsulfid a foetor ex ore közvetlen okai. Ezeket az anyagokat gázkromatográfia segítségével, mennyiségi adatok megadásával kimutatta. Megfigyelte — a teoretikusén nem egyöntetű megállaoítások ismertetése után — a laktODeroxidase-thiocya.nat-hineroxid rendszernek, mint a fehérje bontást gátló szisztémának a szerepét, amely gátolja a faetor ex ore 124
