Fogorvosi szemle, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

elő magasabb cariesviszonyokkal jár együtt, bizonyos szint azonban szükséges a jó zománcmatrix képződéséhez. A cinkről és a rézről kimutatták, hogy jó an­­tiplakkagensek, és ezért bizonyos fokig anticariogen hatásúak. A cink és fluorid kombinációja különösen jó hatású volt ebben a vonatkozásban (Mühlemann és Schmid 1982). A stroncium és a cink fontos szerepet játszik a kezdeti demi­­neralizáció után a zománc remineralizációjában is. Az egyes ételek, tápanyagok, különösen a szénhidrátok cariogenpotenciáljá­­nak meghatározására ma már megfelelő eljárások vannak, amelyek in vitro pH mérések vagy telemetriás módszer útján (Grál és Mühlemann 1966) meg­állapítják az interproximális plakk pH értékeit. Általában az 5,7 pH érték a „kritikus”, mivel az ez alatti pH értékeknél következik be a zománc deminera­­lizációja. A módszert ma már széles körben alkalmazzák. Svájcban 1969 óta „fogkímélő” jelzővel látják el azokat az édességeket, amelyek nem képeznek pH 5,7 érték alatti savat, és így nem tekinthetők cariogennek (Imfeld 1983). A svájciak sürgetik a fogkímélő megjelölés kiterjesztését más országokra is, a nagyközönség kellő tájékoztatása céljából. Az egyes tápanyagok cariogen és nem cariogen potenciálja azonban sok tényezőtől függ. Schachtele és Jensen (1983) telemetriás vizsgálatai szerint az interproximális plakk pH viszonyainak alakulása függ attól, hogy az ételeket milyen sorrendben, a napnak milyen sza­kában fogyasztjuk, milyen módon keverjük össze, továbbá, hogy azok milyen fizikai konzisztenciájúak és milyen összetételűek. Mindezeket a méréseket cariogenpotenciál megállapítására humán anyagon és állatkísérletekben egy­aránt el lehet végezni. Navia (1983) vizsgálatai szerint állatkísérletekben az elfogyasztott édességek caries­­poteneiálja négy kategóriába sorolható: magas (mazsola), mérsékelt (karamell, keksz), alacsony (tejesokoládé) és igen alacsony (tejpor). Az állatkísérleteket a carieskutatásban régóta alkalmazzák a fluoridok hatásának a vizsgálatára. Állatkísérletekben a caries kialakulása ugyanolyan befolyások hatására jön létre, mint emberben és állatban ter­mészetesen körülmények között. A vizsgált tápanyag közvetlenül hat a fogazatra, és a carieses léziók súlyossága szoros összefüggésben van a vizsgált édesség fizikai és bioké­miai tulajdonságaival. Ezért azok az ételek, amelyek állatkísérletben alacsony earies­­potenciált mutattak, emberi körülmények között is hasonló tulajdonsággal rendelkez­nek. Mindamellett fontos figyelembe vennünk, hogy ezeknek az ételeknek a valóságos cariogen hatása emberekben eltérő lehet, és az állatkísérletek eredményeit nem lehet direkt módon emberre átvinni, mivel a különböző táplálkozási szokások, módok, az édességek fogyasztásának a gyakorisága, és a szervezet állapota erősen befolyásolhatja a eariessel szemben való válaszukat. Az egyes ételek cariogen tulajdonságait ma már Navia (1983) szerint komplex módon vizsgálhatjuk (II. táblázat). II. táblázat Az ételek cariogen tulajdonságainál megállapítására szolgáló módszerek (Navia 1983 ) Az ételek cukor- és szénhidráttá "tál mának kémiai meghatározása In vitro módszerek a) savképzés b) zománcremineralizáció Intraorális cariogenicitás teszt Intraorális milieube exponált zománclemezek jódpermeabilitása Emberi plakk pH a) beépített elektródok b) érintkező elektródok c) plakkgyűjtés Patkányplakk pH Állatcariologiai kísérletek a) programozott etetés b) váltakozó kísérletek c) konvencionális ad libitum etetés Klinikai és epidemiológiai vizsgálatok 4

Next

/
Thumbnails
Contents