Fogorvosi szemle, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
elő magasabb cariesviszonyokkal jár együtt, bizonyos szint azonban szükséges a jó zománcmatrix képződéséhez. A cinkről és a rézről kimutatták, hogy jó antiplakkagensek, és ezért bizonyos fokig anticariogen hatásúak. A cink és fluorid kombinációja különösen jó hatású volt ebben a vonatkozásban (Mühlemann és Schmid 1982). A stroncium és a cink fontos szerepet játszik a kezdeti demineralizáció után a zománc remineralizációjában is. Az egyes ételek, tápanyagok, különösen a szénhidrátok cariogenpotenciáljának meghatározására ma már megfelelő eljárások vannak, amelyek in vitro pH mérések vagy telemetriás módszer útján (Grál és Mühlemann 1966) megállapítják az interproximális plakk pH értékeit. Általában az 5,7 pH érték a „kritikus”, mivel az ez alatti pH értékeknél következik be a zománc demineralizációja. A módszert ma már széles körben alkalmazzák. Svájcban 1969 óta „fogkímélő” jelzővel látják el azokat az édességeket, amelyek nem képeznek pH 5,7 érték alatti savat, és így nem tekinthetők cariogennek (Imfeld 1983). A svájciak sürgetik a fogkímélő megjelölés kiterjesztését más országokra is, a nagyközönség kellő tájékoztatása céljából. Az egyes tápanyagok cariogen és nem cariogen potenciálja azonban sok tényezőtől függ. Schachtele és Jensen (1983) telemetriás vizsgálatai szerint az interproximális plakk pH viszonyainak alakulása függ attól, hogy az ételeket milyen sorrendben, a napnak milyen szakában fogyasztjuk, milyen módon keverjük össze, továbbá, hogy azok milyen fizikai konzisztenciájúak és milyen összetételűek. Mindezeket a méréseket cariogenpotenciál megállapítására humán anyagon és állatkísérletekben egyaránt el lehet végezni. Navia (1983) vizsgálatai szerint állatkísérletekben az elfogyasztott édességek cariespoteneiálja négy kategóriába sorolható: magas (mazsola), mérsékelt (karamell, keksz), alacsony (tejesokoládé) és igen alacsony (tejpor). Az állatkísérleteket a carieskutatásban régóta alkalmazzák a fluoridok hatásának a vizsgálatára. Állatkísérletekben a caries kialakulása ugyanolyan befolyások hatására jön létre, mint emberben és állatban természetesen körülmények között. A vizsgált tápanyag közvetlenül hat a fogazatra, és a carieses léziók súlyossága szoros összefüggésben van a vizsgált édesség fizikai és biokémiai tulajdonságaival. Ezért azok az ételek, amelyek állatkísérletben alacsony eariespotenciált mutattak, emberi körülmények között is hasonló tulajdonsággal rendelkeznek. Mindamellett fontos figyelembe vennünk, hogy ezeknek az ételeknek a valóságos cariogen hatása emberekben eltérő lehet, és az állatkísérletek eredményeit nem lehet direkt módon emberre átvinni, mivel a különböző táplálkozási szokások, módok, az édességek fogyasztásának a gyakorisága, és a szervezet állapota erősen befolyásolhatja a eariessel szemben való válaszukat. Az egyes ételek cariogen tulajdonságait ma már Navia (1983) szerint komplex módon vizsgálhatjuk (II. táblázat). II. táblázat Az ételek cariogen tulajdonságainál megállapítására szolgáló módszerek (Navia 1983 ) Az ételek cukor- és szénhidráttá "tál mának kémiai meghatározása In vitro módszerek a) savképzés b) zománcremineralizáció Intraorális cariogenicitás teszt Intraorális milieube exponált zománclemezek jódpermeabilitása Emberi plakk pH a) beépített elektródok b) érintkező elektródok c) plakkgyűjtés Patkányplakk pH Állatcariologiai kísérletek a) programozott etetés b) váltakozó kísérletek c) konvencionális ad libitum etetés Klinikai és epidemiológiai vizsgálatok 4
