Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

Fogorvosi Szemle 76. 48—51 1983.

Rostocki Wilhelm Pieck Tudományegyetem Orvostudományi Kar Anatómiai Intézet (igazgató: Dr. Dr. G. H. Schumacher egyetemi tanár),

Wismari Műszaki Egyetem Matematikai Tanszék (tanszékvezető: Dr. H. Pfau egyetemi tanár)

A mandibula emelőhatásának összehasonlító vizsgálata emberen és emlősállatokon

BE, DE. G. H. SCHUM ACHE К, DE. IVÁNKIEVICZ DÉNES,

D E. E. E H L E E és D E. H. P F A U

Egyik közleményünkben vizsgáltuk a mandibula mechanikus egyensúlyát, illetve értékeltük az P erő és L teher közötti arányokat. Ezen vizsgálatokat emlősállatokon is elvégeztük. Mivel a táplálék minősége és fölvétele az állcsontapparátus specializálódásához vezet, feltételezhető volt, hogy a mandibulán a teher és erő arányosításában bizonyos törvényszerűségek találhatók. Vizsgálati anyagunkat funkcionális szempontból csoportosítottuk. Az embert, mint mindenevőt a húsevőkkel, növényevőkkel és rágcsálókkal hasonlítottuk össze. Míg az ember állkapcsát a tér minden irányában mozgatja, addig a húsevőknél a csuklós, növényevőknél a transzverzális, rágcsálóknál a szagittális mozgások dominálnak [3, 4].

Anyag és módszer

A következő emlősállatok mandibuláit vizsgáltuk: 108 húsevőt (carnivora), ebből 26 görény (putorius mustela putorius), 17 nyuszt (martes martes), 13 borz (meles meles), 22 róka (canis vulpes), 21 macska (felis silvestris lybica), 9 leopárd (leopardus pardalis). 152 növényevőt (herbivora) vizsgáltunk, amiből 135 hasított körmű volt (artiodactyla); 12 kecske (capra hircus), 10 őz (capreolus capreolus), 10 szarvas (cervus elaphus), 86 juh (ovis ammon aries), 17 szarvasmarha (bos primigenius f. taurus). Vizsgáltunk még 17 patást (perissodactyla), mind lovat (equus callabus), és 28 rágcsálót (rodentia), ami mind hód (castor fiber) volt.

Vizsgálati módszerünk leírása ,,A mandibula mechanikus egyensúly” c. közleményünkben [3] található, de ezen új kísérleti sorozatunkban egyensúlykísérleteket nem végeztünk. Az f és 1 megállapításánál egy idealizált G ízületi vonaltól indultunk ki, amely az állkapocs ízületének középpontján függőlegesen fut le és a basis mandibulae horizontális tengelyével H, egy jobb oldali szöget zár be (1. ábra). Az izomerők csukló-központjai valamint támadáspontjai és a teher csak kivételesen fekszenek egy síkban [1, 2]. Ennek alapján mértük az 1-t és f-t mint függőleges távolságot a G ízületi vonaltól a symphysis mandibulae-ig. Így az angulus mandibulaen az erőkar hossza nem mindig egyezik a masseter tapadás maximálisan fél szélességével.

Eredmények

Vizsgálati eredményeinket az I. táblázat demonstrálja.

Érkezett: 1982. június 15.

Elfogadva: 1982. július 30.

48