Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
Fogorvosi Szemle 7€. 39—41 1983. Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinika (igazgató: Dr. Szentpétery József egyetemi tanár), Debrecen A linguál-ív és a sublinguális tér közötti összefüggések részleges fémvázas protézisek tervezésekor DK. HARMATI SÁNDOR és DR. MAUKS GYULA A részleges fémvázas protézisek készítésének és tervezésének egyik alapvető szempontja a fogágykárosodás megelőzése [3, 10]. Sajnos, a részleges fémvázas fogmű is rontja a betegek szájhigiénés viszonyait, s a protézistől legfeljebb az várható, hogy a parodontium állapotát ne befolyásolja kedvezőtlenül [2, 3, 6]. Ily módon a fogágykárosodás megelőzése a részleges fémvázas fogműveknél defenzív profilaxist jelent. Az egyik legfontosabb profilaktikai alapelv, hogy a fémvázas fogmű alaplemeze a marginális parodontiumot nem boríthatja be [4, 5]. Marxkors [6, 7, 8] és Eichner [2] szerint a linguál-ív felső széle és az ínvszél között legalább 5 mm-t, Spiekermann [9] szerint legalább 4 mm-t szabadon kell hagynunk. Ezen követelmény teljesítése igen nehéz, mivel a linguál-ív vastagságát (4X2 mm) és a 4, ill. 5 mm-es dokolták területet figyelembe véve, legalább 8—9 mm magas processus alveolarisra lenne szükség. A linguál-ív szerkesztését tovább nehezíti, hogy a mandibula linguális oldalán a gingiva propria igen keskeny, így a linguál-ívet mindig az elmozdítható és elmozduló nyálkahártya területén kell vezetnünk [1]. így további nehézségként jelentkezik, hogy vajon a szublingvális tér lemintázható-e oly módon, hogy a linguál-ív számára elegendő hely legyen, anélkül, hogy az ív a nyelv, ill. szájfenék funkcióját akadályozza. Vizsgálataink során arra kerestünk választ, hogy az „átlag fogorvos” a fogágykárosodás megelőzésének elveit ma Magyarországon milyen mértékben tartja, ill. tarthatja be. Megvizsgáltunk 115, az Állami Fogtechnikai Vállalatnál készülő alsó fémvázas protézist, ill. mintát. (Az Állami Fogtechnikai Vállalat segítségéért ez úton is köszönetét mondunk.) Olyan eseteket választottunk, melyekben az alsó fogsor legalább a két szemfog között zárt volt, mivel véleményünk szerint a linguál-ívből kiemelkedő, egy-egv alsó metszőfogat pótló elemek a linguál-ív fogágykárosodást megelőző lehetőségeit súlyosan rontják, továbbá az alsó metszőfogak elvesztésének leggyakoribb oka a fogágybetegség, így ezen esetekben eleve kétséges, hogy elegendő-e a hely a linguál-ív számára. A mintákon mértük a metsző-, szem- és kisőrlőfogak gingivaszéle és a sulcus alveolingualis közötti távolságot, a linguálív felső széle és a gingiva-szél közötti távolságot, a linguál-ív magasságát és szélességét. A gingiva-szél és a mintán mérhető sulcus alveololingualis közötti távolságot grafikusan ábrázoltuk (I. ábra). Látható, hogy az alsó metszőfogak területén a minimálisan megkövetelt 8 mm nem áll rendelkezésünkre, míg a szemfogak és kisőrlők mellett a linguál-ív számára kedvező viszonyokat találtunk. Ezen adatok jól összevethetők Bollmann és Hlavacek [1] méréseivel; az egyes fogaknál mért átlagérték méréseinkben 1,5—2 mm-el kisebb, mint náluk. Érkezett: 1982. január 21. Elfogadva: 1982. szeptember 8. 39
