Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

Fogorvosi Szemle 7€. 39—41 1983. Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinika (igazgató: Dr. Szentpétery József egyetemi tanár), Debrecen A linguál-ív és a sublinguális tér közötti összefüggések részleges fémvázas protézisek tervezésekor DK. HARMATI SÁNDOR és DR. MAUKS GYULA A részleges fémvázas protézisek készítésének és tervezésének egyik alapvető szempontja a fogágykárosodás megelőzése [3, 10]. Sajnos, a részleges fémvázas fogmű is rontja a betegek szájhigiénés viszonyait, s a protézistől legfeljebb az várható, hogy a parodontium állapotát ne befolyásolja kedvezőtlenül [2, 3, 6]. Ily módon a fogágykárosodás megelőzése a részleges fémvázas fogműveknél defenzív profilaxist jelent. Az egyik legfontosabb profilaktikai alapelv, hogy a fémvázas fogmű alaplemeze a marginális parodontiumot nem boríthatja be [4, 5]. Marxkors [6, 7, 8] és Eichner [2] szerint a linguál-ív felső széle és az ínvszél között legalább 5 mm-t, Spiekermann [9] szerint legalább 4 mm-t szabadon kell hagynunk. Ezen követelmény teljesítése igen nehéz, mivel a linguál-ív vastagságát (4X2 mm) és a 4, ill. 5 mm-es dokolták területet figye­lembe véve, legalább 8—9 mm magas processus alveolarisra lenne szükség. A linguál-ív szerkesztését tovább nehezíti, hogy a mandibula linguális oldalán a gingiva propria igen keskeny, így a linguál-ívet mindig az elmozdítható és elmozduló nyálkahártya területén kell vezetnünk [1]. így további nehézség­ként jelentkezik, hogy vajon a szublingvális tér lemintázható-e oly módon, hogy a linguál-ív számára elegendő hely legyen, anélkül, hogy az ív a nyelv, ill. szájfenék funkcióját akadályozza. Vizsgálataink során arra kerestünk választ, hogy az „átlag fogorvos” a fog­ágykárosodás megelőzésének elveit ma Magyarországon milyen mértékben tartja, ill. tarthatja be. Megvizsgáltunk 115, az Állami Fogtechnikai Vállalat­nál készülő alsó fémvázas protézist, ill. mintát. (Az Állami Fogtechnikai Válla­lat segítségéért ez úton is köszönetét mondunk.) Olyan eseteket választottunk, melyekben az alsó fogsor legalább a két szem­fog között zárt volt, mivel véleményünk szerint a linguál-ívből kiemelkedő, egy-egv alsó metszőfogat pótló elemek a linguál-ív fogágykárosodást megelőző lehetőségeit súlyosan rontják, továbbá az alsó metszőfogak elvesztésének leg­gyakoribb oka a fogágybetegség, így ezen esetekben eleve kétséges, hogy ele­gendő-e a hely a linguál-ív számára. A mintákon mértük a metsző-, szem- és kisőrlőfogak gingivaszéle és a sulcus alveolingualis közötti távolságot, a linguál­­ív felső széle és a gingiva-szél közötti távolságot, a linguál-ív magasságát és szélességét. A gingiva-szél és a mintán mérhető sulcus alveololingualis közötti távolságot grafikusan ábrázoltuk (I. ábra). Látható, hogy az alsó metszőfogak területén a minimálisan megkövetelt 8 mm nem áll rendelkezésünkre, míg a szemfogak és kisőrlők mellett a linguál-ív számára kedvező viszonyokat talál­tunk. Ezen adatok jól összevethetők Bollmann és Hlavacek [1] méréseivel; az egyes fogaknál mért átlagérték méréseinkben 1,5—2 mm-el kisebb, mint náluk. Érkezett: 1982. január 21. Elfogadva: 1982. szeptember 8. 39

Next

/
Thumbnails
Contents