Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

Fogorvosi Szemle 76. 199—201. 1983.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fоgpótlástani Klinika (igazgató: Dr. Fábián Tibor egyetemi tanár) Budapest

Részleges foghiány okozta nagyfokú abrázió protetikai

ellátása

(Esetismertetés)

DK. SZŐKE ÁGNES és DR. KISPÄ1 ARLETT

A természetes fogazat rágófelszínének és éleinek abráziója teljesen megtartott fogazat esetében is megfigyelhető. Minél erőteljesebb a rágótevékenység, minél rostdúsabb a táplálék összetétele és minél rezisztensebb a parodontium, annál kifejezettebb a kopás mértéke. Hiányos fogazat esetében, különösen a molárisok és premolárisok elvesztése után, a megmaradt fogakon az abrázió igen nagy méreteket ölthet. A rágófelszínek és élek kopásának természetes következménye a harapási magasság csökkenése. A hátsó támasztózóna elvesztése és a harapássüllyedés az állkapocsízület túlzott megterhelését is okozhatja [1, 5], aminek következtében a discusban, az ízületi árokban, a fejecsben és a szalagokban különböző degeneratív és regresszív elváltozások jöhetnek létre. Csökken a rágóképesség, hangképzési zavarok keletkezhetnek, előnytelenül megváltozik az arckifejezés.

„Gyógyító tevékenységünk során mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a rágóapparátus funkcionális egység, s ezért a harapássüllyedés kóros következményeinek együttes előfordulásával kell számolnunk akkor is, ha a funkciózavar. az elváltozások klinikai tünetei annak csupán egyik részén manifesztálódnak. Ezért a harapássüllyedés komplex következményeit, a rágóapparátus bármely területén jelentkező ismétlődő panaszt, klinikai tünetet vagy tünetcsoportot a harapásemelés javallatának kell tekintenünk” [1]. Ennek mértékét az inferokklúzális térköz nagysága és a neuromuszkuláris apparátus alkal-Érkezett: 1982. december 3.

Elfogadva: 1983. április 6.

199

7. ábra. Kiindulási státus

2. ábra. Kiindulási státus