Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

/. táblázat

Atropin hatása a chorda ingerléssel, ill. acetilkolin infúzióval kiváltott vazodilatációra, valamint nyálszekrécióra nyúl submandibularis nyálmirigyben (n = 8)

Kísérleti

körülmények

Atropin (0,5—1,0 mg/állat)

beadása

előtt

után

Kontroll

AP (Hgmm)

SMBF (ml min-1 -g_1) S(/d -min-1 -g_1)

90±5 0,83 ±0,24

92 ±8 0,78 ±21

Chorda

tympani

ingerlés

AP (Hgmm)

SMBF (ml min-1 g_I) S (fd -min“1 -g_1

90 ±3 2,99 ±1,2 144,5 ±76,5

88 ±8 2,88 ± 1,21

Acetilkolin

infúzió

AP (Hgmm)

SMBF (ml min-1 -g-1) S (//1 -min“1 -g_1)

85 ±7 2,48 ±1,14 127,2 ±83,7

88 ±4 0,87 ±0,37

AP: szisztémás vérnyomás SMBF: mirigy véráramlás S: szekretált nyálmennviség X ±SD

receptorok csökkent atropin érzékenységével magyarázzák. Nyálban ugyanakkor atropinnal nemcsak a szekréciót, hanem a vazodilatációt is bénítani tudták, amit elméletük fontos bizonyítékának tekintenek.

Saját vizsgálatainkban Morley és mtsai [5] eredményeit nem tudtuk megerősíteni. Noha az általunk alkalmazott atropin dózis a chorda ingerléssel kiváltott nyálszekréciót teljesen megszűntette, a vazodilatációt nem befolyásolta. Darke és Smaje []] megállapítása szerint, atropin hatása a chorda ingerléssel macska GSM-ban létrehozott vazodilatációra az ingerlés frekvenciájától függ: alacsony frekvencia értékeknél (1—5 Hz) a vazodilatáció atropin érzékeny. 10—20 Hz értékeknél viszont atropin rezisztens volt. Jelen kísérletünkben a magasabb ingerfrek véne iát alkalmaztuk, s megfigyelésünk szerint anyáiban találtak nem különböznek a macskában leírtaktól.

Eredményeink alapján ágy véljük, hogy nyálban — hasonlóan a kutyához, macskához — a chorda tympani ingerléssel kiváltott vazodilatáció kolinerg vazodilatátor rostok kizárólagos szerepével nem magyarázható.

IRODALOM: 1. Darke, A. C. and Smaje, L. H.: Dependence of functional vasodilatation in the cat submaxillary gland upon stimulation frequency. J. Physiol. 226, 191, 1972. — 2. Fazekas A., Pósch F. és Zelles T.: Pressure-flow relations in the vascular bed of the rabbit submandibular gland. J. Dent. Res. 61, 66, 1982. — 3. Fazekas A., Pósch R. és Zelles 'P.: Effect of indomethaoin on the blood flow of the rabbit submandibular gland. J. Dent. Res. (Küzdésre elfogadva, 1983.) — 4. Hilton, S. M.: The Physiological Role of Glandular Kallikreins. Erdős, E. G. (ed): Bradykinin, Kallidin and Kallikrein. Springer, Berlin—Heidelberg—New York, 1970. 389. — 5. Morley, ■]., Schächter, M. and Smaje, L. //.; Vasodilatation in the submaxillary gland of the rabbit. J. Physiol. 187, 595, 1906. — 6. Schächter, AI.: Vasodilatation in the submaxillary gland of the cat, rabbit and sheep. Erdős, E. G. (ed): Bradykinin, Kallidin and Kallikrein. Springer, Berlin—Heidelberg—New York, 1970. 400. — 7. Schächter, M. and Reilenson, S.: Mediator of vasodilatation in the submaxillary gland. Fed. Proc. 27, 73, 1968.

197