Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-06-01 / 6. szám
A fogsor viselésre felhasznált fogatlan állcsontfelületek nagyságának nemek szerinti megoszlását az 1. táblázat tünteti fel. Megbeszélés A viaszborítással mért gömbfelület nagysága meghaladja a számítással kapott valóságos értéket. Az eltérés oka részben a viaszlemez vastagsága, részben hibás illesztése. — A viaszborítás vastagsága a következőképpen hat a mérési eredményre: domború felület befedésekor a viaszréteg szabad felülete nagyobb az illeszkedő felületnél; homorú felület beborításakor a helyzet fordított (Kiss D., [1]). Homorú és domború képletekből összetevődő felület mérésekor ezért a korrekt érték a viaszborítás felezési szintjében levő felületek nagyságából tevődik össze. A viaszlemez vastagságából eredő hiba — felületek összehasonlító mérésekor — konstansként kezelhető. Acélgolyónk esetében a viaszlemez felezési szintjében a felület nagysága 44,8 cm2, azaz a számítással kapott valós értékkel szembeni eltérés, vagyis a hiba + 0,6 cm2:l,3 %. A viaszlemezkék illesztése hibás, ha nem mindenütt simulnak pontosan a mérendő felülethez, illetve, ha az illesztés hézagosán vagy átfedéssel történik, továbbá, ha a lemezkék helyenkint elvékonyodnak. A felező szintben szereplő gömbfelületnél (44,8) kisebb mérési eredmény elvékonyodáskor, a többi hiba esetén nagyobb érték adódik. Elvékonyodásból eredő eltérés vizsgálataink során nem fordult elő. A viaszlemezkék hibás illesztéséből adódó átlagos eltérés a felezési szintben lévő felülethez képest 0,8 cm2 ( + 0,2----h 1,2): 1,8 %. Ez a hiba — felületek összehasonlító mérésekor — az értékelést számottevően nem befolyásolja. Ami az állcsontfelületek átlagos nagyságát illeti, a felsők — nemre való tekintet nélküli — átlaga az általunk vizsgáltakon kisebb volt Molnár [3] által több mint 20 évvel ezelőtt megadott 45—50 cm2-nél, illetve Kovács-D. ésKaán [2] által 15 éve talált 39,4 cm2-nél. Ez az összehasonlítási adat arra a következtetésre csábít, hogy az állcsontok involúciója — domesztikációs jelenség részeként — egyre jelentősebbé válik. Valószínűbbnek tűnik az a következtetés, hogy a páciensek átlagos életkora és fogatlanságának ideje eltérő volt. Ennek ismerete is latba esik az adatok értékelésekor. Molnár és Kovács-D.—Кaán ilyen adatokat nem közölnek. Felületmérési módszerünk értékelését az alábbiak szerint összegezzük: meghatározott vastagságú, szabálytalan felületre szorosan illesztett viaszlemez felületének mérési eredménye a lefejtés után 2—3 %-kal következetesen nagyobb a valóságos értéknél. Ez a hiba — véleményünk szerint — a módszer használhatóságát számottevően nem befolyásolja. IRODALOM: 1. Kiss I).: Geometriai fogalmak a protetikában. Fogtechn. Szle. 44, 26, 1977. — 2. Kovács-D. G.,KaánM.: Összehasonlító felületmérések természetes fogakon és lemezes pótlásokon. Fogorv. Szle. 69, 42, 1966. — 3. Molnár L.: Gnathodynamik und Kauflächen. Dtsch. Stomatol. 9, 371, 1959, — 4. Morelli G.: Rágási nyomásról. Fogorv. Szle. 14, 11, 1921. — 5. Müller, J. J.: Die Wurzeloberfläche menschlicher Zähne und ihre Bedeutung für Ersatzkonstruktionen im Belastungsbereich des normalen und pathologischen Parondontiums. Schweiz. Msehr. Zahnheilk. 69, 193, 1959. — 6. Polgár J., Fodor Zs.: Felszín meghatározása az állcsonton. Fogtechn. Szle. 42, 294, 1976. — 7. Wallenberg-Pachaly, H.: Grössenvergleich prothesenbedekter Schleimhautflächenzahnloser Ober- und Unterkiefer. Zahnärztl. Welt/Reform. 88, 645, 1979. Й. Комари, А. В а р г а: Метод измерения поверхности в целях протетических исследований Результат измерения поверхности тесно приложенной к неправильной поверхности восковой пластинки определенной толщины последовательно на 2—3% больше истинной величины. Эта погрешность не влияет существенным образом на пригодность метода. 173
