Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-06-01 / 6. szám
Fogorvosi Szemle 76. 171—174. 1983. Szakszervezetek Országos Tanács (SZOT) fogorvosi rendelője, Központi Stomatologiai Intézet (igazgató: Dr. Orsós Sándor egyetemi tanár), Budapest Felületmérési módszer protetikai vizsgálatok céljára Dr. KOMÁÉI JÓZSEF és Dr. VARGA ANDOR Szájüregi képletek felületének nagyságát általában statikai, mechanikai, dinamikai, valamint protetikai információk szerzése céljából mérik. Morelli [4] a foggyökér, Müller [5] a teljes fog felületének mérése alapján értékelte a fog statikáját. Molnár [3] a fog gyökere, illetve rágófelülete nagyságának összehasonlításával (kvadrátreláció) a mechanikai törvényszerűségek megismerésére törekedett. Kovács-D. és Kaán [2] teljes protézisek gnatodinamikai részletviszonyait elemezte természetes fogakon és kivehető fogműveken a felületek nagyságának összehasonlításával. Wallenberg-Pachaly [7] ugyancsak fogatlan állcsontok protétikailag felhasználható felületének nagyságát mérte a viselési időtartamtól függő, nemek szerinti különbségek feltárása céljából. Szabálytalan felületek mérésének különböző módszerei ismertek: Kovács-D. és Kaán [2] súlyméréses, Polgár és Fodor [6] szférikus módszere, továbbá Müller [5] eljárása, aki a feldarabolt fogakat megolvasztott viaszba v. polivinilacetát oldatba mártotta s a megszilárdult, majd lefejtett réteg felületét planiméterrel, azaz felszínmérési módszerrel határozta meg.Wallenberger-Pachaly [7] számítógépes módszere újdonságnak számít. Az ismertetett kutatási célkitűzések közül fogatlan állcsontfelületek nagyságának megismerését választottuk, s egyúttal szabálytalan felületek tömeges mérésére alkalmas módszer kialakítására törekedtünk. Anyag és módszer Felületmérésre a viaszréteggel történő befedést választottuk, s a felület nagyságának meghatározására, új eljárást dolgoztunk ki. Módszerünket a „Radelkis” támogatásával alakítottuk ki s lényege, hogy fogatlan állcsontok gipszmintáinak berajzolt felületét 0,5 mm vastag mintázó viaszlemezzel (Bego) fedjük. A viaszlemez helyenkinti elvékonvodásának, illetve gyűrődésének elkerülésére a mérendő felületet több kisebb lemezdarabka egymáshoz illesztésével borítjuk. A lemezkék széleinek illeszkedését oly módon biztosítjuk, hogy a mérendő felületre már rásimított viaszlemez szabad szélét néhány mm szélesen befedjük a mellékerülő viaszlemez szegélyével. így a találkozási sávot két réteg viasz fedi. E sáv középvonalában hosszanti metszéssel mindkét viaszlemezt átvágjuk. A lemetszett feleslegeket eltávolítjuk, s ezzel a metszésvonal mentén kielégítő illeszkedést biztosítunk. A felület nagyságának cm2-ben történő kifejezése úgy történik, hogy a viaszborítást 8 mm belső átmérőjű kémcsőbe helyezve megolvasztjuk. Kihűlés után a viaszoszlop mm-ben mért magassága egyenlő a felületet kitevő cm kékszámával. 8 mm átmérőjű kör területe ugyanis 0,5 (0,5024) cm2. Két 8 mm átmérőjű viaszkorong felszíne összesen 1 (1,0048) cm2; két egymásra helyezett korong együttes vastagsága 1 mm. Valamely 8 mm átmérőjű viaszoszlop mm-ben mért magassága így gyakorlatilag egyenlő az adott felület cm2-ben kifejezett nagyságával (1. ábra). A viaszoszlop magasságának leolvasásakor azonban Érkezett: 1983. február 10. Elfogadva: 1983. március 10. 171
