Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-06-01 / 6. szám
2. A fogmosás és hyperolos dezinficiálás után történt 5 perces öblítés után a fenti NaN03 oldattal az öblítőfolyadékban mért nitritszint átlaga csak 4,38± ±1,88 mg/liter volt 8 betegen. A két kísérleti csoport nitrit (K02) koncentrációja között a különbség szignifikáns P< 0,005. 3. Az 1. táblázatban feltüntetett 8 beteg spontán éhgyomri nyálában a 3/4 óra alatti N02 átalakulási % 44,4 a fogmosás előtti öblítő folyadékban 5 perc alatt 5,31 % az átalakulási arány, ezért 0-ad rendű enzimkinetikát feltételezve és 3/4 órára kivetítve az 5 perces nitrátos öblítés alatt az átalakulási arány 47,7 %nak adódik, ami csak megbecsülése és feltételezése annak, hogy időarányosan hasonló a két kísérletben a nitritté redukálódás mértéke. Az ismert mennyiségű NaN03 oldat N03 tartalmát is mindig újra mértük és ezt az értéket használtuk az átalakulási % kiszámításánál. A kontrollok eredménye A nyolc [8] beteg fogmosás előtti desztillált vízzel történt 5 perces öblítő folyadékában átlagban 2,40 mg/liter nitrátot és 1,57 mg/1 nitritet mértünk. Az ismert JíaNOs oldattal történő öblítés után mért nitrit 7,53 ±2,42 mg/1. A két csoport nitritszintje között a különbség szignifikáns P -=0,01. Az ismert NaNO, tartalmú oldat és a 24 órás nyelvlepedék, 5 perces inkubálása után a nitrit koncentráció a Kiionos 4 oldatban átlagban 1,337 mg/1, a Kiion nélküli 4 oldatban kevesebb, 0,08 mg/1 volt. Megbeszélés. Az eredmények értékelése A spontán kevert nyálakban végzett nitrát és nitrit meghatározások azt mutat" ták, hogy az átlagos értékek betegeinken valamivel alacsonyabbak voltak a Bur~ gén és Emmelin által megadott értékeknél. De ezen mérés-sorozatban is nagy egyéni eltéréseket találtunk. A legalacsonyabb mért nitrát koncentráció 0,5 mg/1 volt, a legalacsonyabb nitrit koncentráció 0,17 mg/l-nek adódott. A legmagasabb nitrát érték 36,75 mg/1, a legmagasabb nitrit értéke 28,7 mg/1 volt. A várttal ellentétben, a rósz szájhigiénie, a több (3-—4) anaerob lókusz szám nem befolyásolta a nyálnitrit alakulását, a mindkét esetben az értékek az átlag körül maradtak és csak minimális ingadozást mutattak. Ez a tény arra enged következtetni, hogy a szájhigiéné romlásakor nem biztos, hogy a redukáló baktériumok szaporodnak el. Valószínű az is, hogy a nitritképző kapacitás elég stabil és csak durva beavatkozás (pl. 4 % hiperol öblítés) változtat ezen az állapoton. Erre utalnak azon adataink is, amelynek a nitrát nitritté alakulásának %-os arányát becsülik meg. E szerint mind az éhgyomri, mind a reggeli utáni, mind az ebéd utáni spontán kevert nyálban 50 % körüli értékeket kaptunk átlagosan (nagy egyéni eltérések mellett) az átalakulás mértékére. Ezek az adatok valószínűleg arra utalnak, hogy permanens nitritképzés folyik és a jelenlévő nitrátnak átlagosan a fele alakul át nitritté, a többi pedig lenyelve és felszívódva további körforgalomban vesz részt. Ugyancsak a várttal ellentétben a magas nitráttartalmú ételek nem emelték meg jelentősen a nitrát és nitrit szintet. Tannenbaum és mtsai által végzett terheléses vizsgálatokban a mi betegeink által fogyasztott ételeknél jóval nagyobb nitráttartalmú nyers főzeléket és zöldséget ettek a vizsgált személyek. Ügy látszik a kisebb bevitt N03 mennyiség, továbbá a feldolgozás milyensége (paszírozás, szűrés, mosás) okozta nitrátveszteség okozza az alacsonyabb, kiegyensúlyozott N02 képzést. Amikor ismert mennyiségű NaN03 oldattal öblítettek a betegek, a nitritképzésnek főleg a szájüregben folyó részére kaphattunk adatokat. A kiköpött öblítőfolyadék mennyiségét lemérve a bevitt 20 ml-ből visszaköpött mennyiség 5 perc öblítés után 18 és 21 ml között ingadozott az egyes betegek esetében. Pontosan lehetetlen kiszámítani, hogy ebből a mennyiségből a hiányzó vagy 165
