Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-05-01 / 5. szám

mot szervezett. A Rothman vezette osztálytól Csilléry András—későbbi szélsőjobboldali orvos-fogorvos, politikus— akkor a fogászati ügyek kormánybiztosa 1926-ban elvette a fogorvos-szakorvosok képesítésének jogát. Ezt Simon Béla osztálya csak 1936-ban kapta meg újra. A tudományos munka és szakorvosképzés a Poliklinikán kitűnő munkatársak segítségével folyt. Más intézményekből önhibájukon kívül távozásra kényszerült, tudományszerető, és művelő kitűnő szakemberek is munkhelyre leltek itt. Az osztályán dolgoztak (alfabetikusán felsorolva) Bárkány Bonyhárd />., Frankl Z., Gámán F Hamar P., Kőműves (Kaufmann) О., Kőszeg F., László J., Rehák R., Sömjén I., Székely I. és Veszprémi 0. szaktudományunk jeles művelői. Simon Béla 30 éves főorvosi működése alatt munkatársai 6 szakkönyvet és 150 — részben idegennyelvű—közleményt írtak. Ezeknek túlnyomó része főorvosi működésének első 10 évében jelent meg.

Simon Béla poliklinikai munkásságához szorosan kapcsolódik a Stomatologiai Közlöny c. 1937—38—39-években havonként 4—5 ívnyi terjedelemben megjelenő folyóirat [18]. A lapnak Simon B. volt a főszerkesztője, Bonyhárd B. a szerkesztője és Lőrinczy (Landgraf) E. a felelős szerkesztője. A Stomatologiai Közlöny összefoglaló kritikai referátumai, amelyeket a tárgykörök legjobb ismerői írtak, a fogászat különböző ágaival és problémáival foglalkoztak. Kitűnő, tartalmas folyóirat volt és igazat keli adni Simon Bélának, amikor azt írta a lap második évfolyamának előszavában, hogy ..Nincs még egy ilyen kicsiny nyelvterületű ország, melynek relatíve kevésszámú stomatologusa ilyen hatalmas szaklapot fenn tudna tartani”. A lap 1940-től, a magyar fogászat nagy kárára, az akkor hozott fasiszta szellemű sajtótörvény értelmében nem jelenhetett meg többé.

Magasabb egyetemi rangot elértek vágya a tanszékhez jutás. Simon Bélának, aki 1943-ban c. rk. egyetemi tanár lett, ez — kárára szakmánknak — nem sikerült. 1937-ben a budapesti Stomatologiai tanszék betöltésére kiküldött bizottság pályázat benyújtására szólítja fel. A tanszéket azonban meghívás és nem pályázat útján töltötték be. 1943-ban ismét megürül a tanszék, Simon Béla pályázik is rá. A közismerten demokratikus felfogású Simon Bélát azonban 1944 nyarán a budapesti Egyetem akkori Orvosi Kara nem ítélte tanszékvezetésre megfelelőnek. Önéletrajza szerint a tanszék betöltésének referense azt mondta, hogy „bár a nyolc pályázat közül Dr. Simon Béla rk. tanár tudományosan a legjobban kvalifikált, mégsem tudom javasolni jelölésre, mert közismerten baloldali gondolkodású és társadalmi kapcsolatai miatt az ifjúság nevelésére alkalmatlannak találom” [10].

A felszabadulás után, még mielőtt Budáról át tudott jönni Pestre, a MFOE elnökévé választja, majd megszervezi az Orvosok Szakszervezetének Fogorvosi Szakcsoportját, mely szintén elnökévé választotta. A Poliklinikai osztályán újra átveszi a vezetést és megindítja ott a fogorvos—szakorvos képzést. Detre J. h. főorvosnak az osztályán végzett sziálográfiás vizsgálatai hazai viszonyok között úttörő jelentőségűek. Simon Béla 1945—1948 között a budapesti Egyetem Orvosi Karán az egyetemi c. rk. és magántanárok kari képviselője. 1951- ben azonban megszüntetik az egyetemi c. rk. és magántanári címeket és ezzel egyidőben bevezetik a tudományos fokozatokat. A kandidátusi fokozatot értekezés benyújtása nélkül ítélik meg számára, 1955-ben disszertációjának megvédése után az orvostudományok doktora (13), 1963-ban a budapesti Fogorvostudományi Kar javaslatára c. egyetemi tanár (14), újból professzor lesz.

A Poliklinika — és vele együtt a fogászati osztály — 1951-ben átszervezés folytán SZTK rendelőintézetté alakul. 1963-ban a nagymúltú Poliklinikát

153