Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
pozitív eset 64,77 %-a. A különbség matematikailag is szignifikáns: Xx2 = = 5,76886, 1 %<p<2 %. Következtetések Munkánk során az országban a fogászati ellátásban akkor dolgozó 2844 fogorvos 21,4 %-át vizsgáltuk meg kikérdezéssel és laboratóriumi módszerekkel. A vizsgált 609 fogorvos a fővárost és az ország valamennyi megyéjét képviselte. Ez a két tényező már lehetőséget nyújt arra, hogy — kellő óvatossággal — következtethessünk az egész fogorvos-társadalom vírus-hepatitis epidemiológiai helyzetére. A vírus-hepatitis morbiditása a fogorvosok között szignifikánsan magasabb, mint az azonos korcsoportú átlag-lakosságban. Ez önmaga jellemzi a foglalkozással járó fokozott expozíciót. Erre mutat az is, hogy a három hepatitis vírus-antigén együttes előfordulása a fogorvosok között 4,13-szor gyakoribb, mint az azonos korú, egészséges átlagos lakosságban. Az elsősorban parenteralisan, vérrel átvihető két típus: a HB és a HC típus szignifikánsan magasabb aránya a fogorvosok között a vér, mint fertőzést átvivő anyag elsődleges szerepére utal. Feltételezhető, hogy mikrotraumák a fogorvos kezén, vagy a levegőbe került vércseppecskék lenyelése jöhet elsősorban szóba (ez a terjedési mód valószínűleg megelőzhető lenne gumikesztyű és maszk alkalmazásával — legalább a fertőzés tekintetében veszélyesebbnek minősülő beavatkozások során). A fogorvosok között talált viszonylag nagymértékű hepatitis vírus antigénhordozás felveti annak a lehetőségét is, hogy a fogorvos nemcsak foglalkozási ártalom szenvedő alanya, hanem a fertőzés forrása, illetőleg átvivője is lehet. A fogorvosi rendelők tehát epidemiológiai szempontból kettős szerepet játszhatnak: gyűjthetik és ugyanakkor terjeszthetik is a hepatitis-vírus fertőzést. Vizsgálataink során néhány külföldi vizsgálathoz [2, 3, 4, 5, 6, 7, 11, 12, 13] tendenciájában hasonló, legfeljebb számszerűen eltérő eredményeket kaptunk. Ez megerősíti azt, hogy a jövőben nálunk is fokozott gondot kell fordítani mind a fogászati dolgozók, mind a rájuk bízott betegek vírus hepatitis fertőzéssel szembeni védelmére.* * Ezúton is szeretnénk kifejezni hálás köszönetünket igen értékes technikai közreműködésükért: Dr. fíadóczy Imrénének, Maczó József né nek, Nádast Edéné nek (Központi Stomatologiai Intézet) és Jávor Editnek, Tóth Klárának (Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Közegészségtani és Járványtani Intézet). IRIDOLOM: 1. Barker, L. F.: WHO Consultation on Viral Hepatitis, Suppi., 74, 4, 1, Genova, 1974. — 2. Clause, G.: Zbl. für Arbeitsmedizin, Arbeitsschutz, Prophylaxe und Ergonomie, 32, 156, 1982. — 3. Eugster, Ch,: Hepatitis. The Dentist’s Newsletter, Sonderbeilage No. 1., 1979. — 4. Feldman, R. E and Schiff, E. R.: JAMA., 232, 1228, 1975. — 5. Horch, H.-H.: ZWR., 86, 2, 1977. — 6. James, S. P. and Sampliner, R. E.: J. Maryland Dent. Ass., 21, 26, 1978. — 7. Klavis, G. und Eggeling, F.: Niedersächs. Zahnärtzblatt, 1, 20, 1971. — 8. Pázmányt Gy., Kapcsándy Irén és Nagylucskay S.: Fogorv. Szle., 71, 1, 1978. — 9. Report, WHO Consultation on Viral Hepatitis. WHO, Geneva, 1974. — 10. Theorie und exp. Technik der Gelfiltration. Pharmacia, Uppsala, Sweden, 1964. — 11. Winkle, S.: Mikrobiologische und Serologische Diagnostik. Fischer, Jena, 1979. — 12. White, E., Mosley, J. W., Edwards, V. M., Casey, G. and Redeker, A. G.: J. Dent. Res., 54, (special issue), 178, 1975. — 13. Zuckerman, A. J.: The occupation hazard of viral hepatitis. In: Hepatitis-associated Antigen and Viruses. North-Holland Publ., Amsterdam, 1972. — 14. Az Országos Közegészségügyi Intézet járványügyi jelentései 1960—1980., Budapest. 132
