Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
1983. január LXXVI. évfolyam 1. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 76. 1—8. 1983. Szegedi Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika, (igazgató: Dr. Tóth Károly egyetemi tanár), Szeged A halálozások száma, aránya és a meghaltak átlagos kora, különböző fluorid koncentrációjú ivóvízű településeken DE. FAZEKAS ANDRÁS és DE. TÓTH KÁROLY A fogszuvasodás tömegméretekben alkalmazható megelőzési módszerének lehetősége világszerte rendkívül széles körű vizsgálatokhoz vezetett [11]. Egy általánosan alkalmazni kívánt egészségügyi megelőzési módszer bevezetéséhez elengedhetetlen annak bizonyítása is. hogy nincs káros mellékhatása. Éppen ezért a fluoridokkal kapcsolatos kutatásoknak jelentős része a fluoridok élettani szerepére, farmakológiájára és toxikológiájára vonatkozik. Ezek során egyebek között a különböző fluorid koncentrációjú ivóvizű települések mortalitási adatait elemezték és hasonlították össze. A mortalitási viszonyokra vonatkozó adatok túlnyomó része az Amerikai Egyesült Államokból származik [8, 9, 10, 13, 14, 17, 18, 19, 21, 25, 29, 30]. Viszonylag kevés az európai országokban végzett vizsgálatok száma [7, 12, 15, 16, 20]. A szerzők többsége az egyes kiemelt halálokok — elsősorban rosszindulatú daganatos betegségek — miatti halálozások számának és a rendszeresen fogyasztott fluorid mennyiségének az összefüggését vizsgálta. Csak néhány közleményben találunk az általános halálozásra vonatkozó adatokat is [10, 13, 14, 16, 17, 20, 22]. Hagan és mtsai [13, 14] az ivóvíz fluorid koncentrációjának a mortalitássl való összefüggését elemezték. A vizsgálatba az Amerikai Egyesült Államok 32 olyan települését vonták be, amelynek lakosságszáma az 1950-es adatok szerint 10 000 vagy annál nagyobb volt, és az ivóvíz literenként 0,7 mg vagy ennél több természetes eredetű fluoridot tartalmazott. Kontrollként 32 olyan település szolgált, ahol a víz fluorid koncentrációját literenként 0,25 mg-nak, vagy ennél alacsonyabbnak találták. Törekedtek arra, hogy az egyes „fluoridos” városok „nem-fluoridos” párja földrajzilag hasonló elhelyezkedésű legyen. A 32—32 településen 1949- és 1950-ben a fluoridos csoport együttes létszáma kb. 892 625 fő a nem fluoridosoké kb. 1 297 500 fő volt. Azt találták, hogy az összes halálokok miatti 100 000 lakosra jutó halálozási arány a fluoridos csoportban 1 010,6, a nem-fluoridos csoportban 1 005,0 volt. Megállapították, hogy az általános mortalitásban nincs olyan eltérés a két minta között, amely a magasabb fluoridtartalmú ivóvizű településeken élők veszélyeztetettségére utalna. Hasonló megállapításokról számol be Newbrun [17], Erickson [10], Nixon és mtsa [20] és Knizhnikov [16] is. Ellenkező eredményeket közöl viszont Schatz [22], aki Brinernek és mtsának a chilei Curicó, San Fernando és La Serena városok 1953 és 1963 közötti mortalitási adatait ellenőrizte. Az ivóvíz fluorid dúsítását Curicóban 1953-ban vezették be. Schatz a három település 1953 és 1963 közötti városonként összesített halálozási arányszámait közli és megállapítja, hogy az Curicóban a legmagasabb. Ebből arra következtet, hogy ez az ivóvíz magasabb fluorid koncentrációjával függ össze. Figyelmen kívül hagyja Érkezett: 1982. június 2. Elfogadva: 1982. november 10. 1
