Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
test. Gingivitis diabetica az anyagcserezavar, az érintett szövetek rosszabb tápláltsága, a nem kielégítő szájhigiénia miatt, a stomatitis mycotica pedig az előbbiek, valamint a nyál cukortartalma következtében jön létre. A cariest illetően a szerzők többségének véleménye szerint ennek gyakorisága és intenzitása diabéteszben nem nagyobb, mint az egészséges populációban, sőt többek szerint [9, 15] cukorbetegségben inkább ritkább, mert a szénhidrátszegény és cukormentes diéta ez ellen védelmet nyújt. Fett [7] szerint a caries gyakorisága és intenzitása a kedvező diétás befolyások hatására a diabétesz előrehaladtával inkább csökken. Oócos fogak, periapikális infekciók diabéteszben gyakrabban fordulnak elő és nagyobb a hematogén szóródás veszélye. A parodontopathia diabetica játssza a cukorbetegek fogászati elváltozásai közül a legnagyobb szerepet. Már a diabétesz manifesztáeiója előtt is gyakoribb, de leggyakrabban manifeszt diabéteszben alakul ki [7]. Jellemzője az alveolaris csontozat progresszív destrukciója és ezzel együtt a gingiva visszahúzódása foglazulással és fogvesztéssel. Diabéteszben a parodontopathia képezi a fogak elvesztésének fő okát. Gyakoriságát diabéteszben a betegek 29—100 [9], 58—97 [7], 60 [6], 60—70 [18], 45—92 [20] százalékában adják meg. Fett [7] a parodontopathia diabetica súlyos fogvesztéses formáját a csak diétára beállított enyhébb cukorbetegek között 27,7%-ban, az inzulinnal kezeltek között pedig 32,2%-ban észlelte. Létrejöttében tehát a diabétesz tartama mellett, súlyossága és szövődményei is szerepet játszanak. Patomechanizmusában a vérkeringési zavar (mikroangiopathia diabetica, bazális membrán megvastagodás) következtében létrejött rosszabb vérellátást és a parodontium érbetegség és neuropathia diabetica miatt kialakult osteoporosisát és csontreszorpcióját kell kiemelni. A beteg ínyű cukorbetegek 94%-ában sok fogkő is található; ez a rosszabb száj higiéniával, valamint a kifejezettebb gyulladásos jelenségekkel áll összefüggésben [8]. Terner [19] a parodontopathiával kapcsolatban írja: „mint általános szervezeti betegség tünete jelen lehet gyakorisági sorrendben: 1. juvenilis diabétesz... ”. A nyálmirigy elváltozásokat illetően a diabeteszes sialoadenosis említhető [19]. A cukorbetegek fogászati elváltozásai után még említést érdemel, hogy a sebgyógyulás zavarára, utóvérzésre, gyulladásra, abscessus képződésre is inkább számíthatunk foghúzás kapcsán. Vizsgálataink és eredményeink A fogászatilag vizsgált, 200 válogatás nélküli cukorbetegünk nem és kor szerinti összetételében is megközelíti epidemiológiai szempontból már részletesen elemzett teljes cukorbeteg anyagunkat. A 200 fogászatilag megvizsgált cukorbetegekből pedig 32,5% férfi, 07,5% nő, 3% a gyermekkori és fiatalkori, 79% a felnőttkori és 18% az időskori cukorbeteg. A fogászatilag vizsgált cukorbetegek diabéteszének adatait az I. táblázatban mutatjuk. A diabétesz tartatná ban (átlagosan 6,2 év) feltűnőbb különbséget az egyes manifesztációs csoportok között nem észleltünk. Hosszabb diabétesz tartamot a férfiak (6,9 év), valamint a gyermek- és fiatalkori cukorbetegek között (7 év) láttunk. A beállítást tekintve a gyermek- és fiatalkori cukorbetegek csak inzulinra, a felnőtt- és időskoriak zöme (60,8, illetve 77,7%-a) per os antidiabetikumra; 18,3%, illetve 16,7% csak diétára és 20,9%, illetve 5,5% inzulinra volt beállítva. A szövődményeket tekintve microangiopathia diabetica 10,5%-ban, makroangiopathia (arteriosclerosis, hypertonia, coronariasclerosis, szívinfarktus) 63,5%-ban fordult elő; az előbbiben mérsékelt férfi, az utóbbiban mérsékelt női és mindkettőben időskori túlsúllyal. A gondozáson ritkábban megjelenők inkább a diabétesz inzulinra beállított gyermek- és fiatalkori formájában voltak többségben és ezeknek aránya a diabétesz manifesztációs korának emelkedésével csökkent. A fogászati elváltozások gyakoriságát és összetételét а, II. táblázat szemlélteti. A fogászati elváltozások közül a parodontopathiák dominálnak; a parodontosis 45,5%-kal a leggyakoribb. Erre a női túlsúly jellemző; foglazulást és fogveszteséget okozó hatását pedig az az adat támasztja alá, hogy a fogatlanok aránya, 19,5%, lényegesen magasabb az egészséges anyagcseréjűek ilyen arányánál és 22,9%-kal ebben is a nők „vezetnek”. 46
