Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
Fogorvosi Szemle 15. 41—44. 1982. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest (igazgató: Dr. Szabó György egyetemi tanár) Az ízérzés vizsgálata* DB,. LELKES KÖBNÉL Az ízérzés folyamatának minden részlete még ma sem teljesen ismert. A kutatások legnagyobb része a neurofiziológia területén történt. Zotterman J. [18] Ábrahám A. [1] és Pfaffman G. [14] vizsgálatai alapján, az ízérzés neurális ellátottságának vonatkozásait a legfinomabb részletekig állatokon kísérletesen és emberen műtétek kapcsán ismerjük. A vérellátás pontos leírását adta Kocsis A.G. [11], Fischer L. [8] és Bugár-Mészáros K. [6]. Még ma sem teljesen tisztázott az ízlelő papillák és azokon belül az ízlelő bimbók citológiája. Beidler L. és Smallman R. [4] az ingerfelfogó képesség szervezettségét hangsúlyozza. Vizsgálataik szerint az ízlelő papillákon belül mindig új sejt innervatiója történik, állandóan preformálódó sejtek útján. Az ízérző sejteket állandóan új sejtek helyettesítik, amelyek az ízlelő bimbót körülvevő nem differenciált epithel sejtekből alakulnak át. A megállapítás egyezik azzal a ténnyel is, hogy az ízlelő bimbók eltűnnek, ha az ízlelő ideget átvágják. Itt is érvényesül az idegi ellátottság irányító szerepe. A sejteknek ez az alakulása, amely ezek vándorlásával és leválásával függ össze, az idegi szervezés alapvető problémáját veti fel. Két kivezető útra mutatnak rá ezzel kapcsolatban. Az egyik centrifugális irányú. Eszerint az afferens neuronok állandóan változtatnák idegi összeköttetéseiket a perifériás hám-, illetőleg ízlelő sejtekkel. A másik pedig az, hogy az idegvégződések preformálják a velük érintkező új hámsejteket. Az ízlelő sejt az ízlelő bimbó belseje felé állandóan mozog szerintük 1,4 mikron/nap. Ily módon az ízlelő bimbó szélén levő idegrost mindig új ízlelő sejtet innervál. Az ízlelő bimbó központjában levő idegrostok öregebb sejtekkel vannak kapcsolatban és így biztosítják az ízlelés kontinuitását. Vizsgálatok Vizsgálataimat három csoportban végeztem, melyek során ízérzés vizsgálat és az exfoliatív citológiának célzott alkalmazása történt. Az ízérzés vizsgálataimat Zwaardenacker THeymans G. és Freystadtl B., Moretti G. [20,9] szerint végeztem. A módszert saját és Balogh K.-\al írt közleményekben és monográfiánkban [2, 3] ismertettük. A citológiai vizsgálataimat az ábrán bemutatott eszközzel végeztem (1. ábra), és Unna-Pappenheim festési eljárást használtam. 97 felnőttkorú személy vizsgálata történt, akiknek fele nő, fele férfi volt. Vizsgálataimat 1980 elején fejeztem be. A vizsgált személyekből 70 nyelvlepedékes, 20 leukoplákiás és 7 ízérző rostok sérülésével beküldött beteg volt. A lepedékképződés a nyelvbetegségek egyik alaptünete. Kialakulásában elsősorban a papilla (pap) filiformisok állapotváltozására voltunk eddig tekintettel. Ennek magyarázata, hogy ezeknek a papilláknak a száma döntő mértékben nagyobb, mint a többi papilláké. A nyelvhát felszínén a pap. filiformisok milyensége határozza meg annak képét. A lepedék képződésekor a nyelv eleinte megduzzad és a pap. filiformisok fokozottan elszarusodnak. Eehéresszürke vagy * A szerkesztőség felkérésére a Fogorvosi Szemle jubileuma alkalmából írt közlemény. Érkezett: 1981. december 1. 41
