Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
Erre utal következő megállapítása is . a mily áldásos a helyesen, orvosilag megítélt viszonyok mellett szabatosan készült műfogsor használata, épp oly kárthozó lehet ez nem hivatott, avatatlan kezektől.” E megállapítás időszerűségét mutatja, hogy a 100 évvel ezelőtt írt gondolat bevezetője lehet mai előadásomnak, amelynek címe „A megelőzés jelentősége a fogpótlástanban”. A prevenció a betegség kialakulásának megelőzését jelenti. Tágabb értelemben azonban preventívnek nevezik azokat az orvosi beavatkozásokat is, amelyek a betegség további progrediálásának megakadályozását segítik elő. A sztomatológián belül preventív beavatkozásnak tekinthetjük azokat a ténykedéseket, amelyek a fogak idő előtti elvesztését hivatottak megakadályozni. A protetikát még ebben a tágabb értelemben sem sorolják a fogászat preventív szakterületei közé, hiszen fő feladata a fogbetegségek, vagy egyéb okok következtében létrejött foghiány és következményeinek megszüntetése. Ezért a fogpótlások tervezése és kivitelezése során mechanikai szempontok kerültek előtérbe, amit igen nagy mértékben befolyásolt a páciensek esztétikai és egyéb vonatkozású szubjektív igénye. Ezek minél jobb kielégítésére való törekvés mellett, igen ritkán és csak mellékesen merült fel a prevenció kérdése, a maradékfogak és egyéb száj képletek további károsodása megelőzésének szempontjai. A protetikai prevenció tárgyalása kapcsán fel kell hívni a figyelmet annak speciális voltára, ami a protetika feladataiból, módszereiből és eszközeiből adódóan eltér az egyéb preventív ténykedésektől és azok megítélésétől. A fogpótlás készítése során testidegen anyag és különböző felépítésű és rendeltetésű élő szövetek között kell tartós funkcionális kapcsolatot kialakítani, és az elvesztett fogak által korábban viselt terhet a maradékfogazatra vagy a nyálkahártya-csontalapzatra átvinni. Ez a feladat nem oldható meg a beavatkozással érintett szövetek bizonyos fokú károsodása nélkül, mert optimális esetben is e szöveteket fokozott terhelés éri. A gyakorlatban ennél természetesen több a protetikai beavatkozások károsító hatása. A protetikai beavatkozások károsító hatásának értékelésekor azonban figyelembe kell venni a foghiányok károsító hatását, amelynek legszembetűnőbb következményei az antagonista nélküli fogak elongációja, a hiány melletti fogak dőlése, az inaktivitási atrófia, a rágásban részt nem vevő fogak öntisztulásának hiánya és a következményes caries, a rágásban részt vevő fogak túlterheléses jelenségei: kóros abrázió, parodontopathia stb. Ezek figyelembevételével a jól szerkesztett fogpótlás károsító hatása már kisebb lehet, mint a fogpótlás elmulasztásának káros következményei. Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy a fogpótlással részben vagy egészében megszüntetjük a foghiány kedvezőtlen esztétikai hatását és csökkentjük a funkciókiesést és ennek az egész szervezetre kiható káros következményeit. A fogpótlások értékelésekor tehát figyelembe kell venni a fogpótlással elért esztétikai és funkcionális eredményeket, a foghiány várható káros következményeit és ezt kell összevetni a protetikai beavatkozás várható vagy ténylegesen bekövetkező károsító hatásaival. Amennyiben ez az összehasonlítás összességében pozitív, akkor a profetikus teljesítette feladatát. Protetikai prevencióról, illetőleg preventív protetikáról azonban csak akkor beszélhetünk, ha a foghiány okozta funkciókiesést és esztétikai hátrányt úgy korrigáljuk, hogy ezzel a maradékfogazat élettartamát meghosszabbítjuk, és az egyéb érintett szájképletek, elsősorban a fogatlan gerincek és a palátum nyálkahártya-csontalapzatának károsodását megakadályozzuk. A károsodás megelőzésének alapja a helyes tervezés. A részleges foghiányok tervezését a fogpótlás készítésének feltételeit a maradékfogak száma, elhelyezkedése, protetikai értéke, parodontiumának állapota, tengelyállása, koronájának alakja és mérete, a fogív, illetőleg a fogatlan gerinc alakja, kiterjedése és ál34
