Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
térések javítása viszont jól és könnyen elvégezhető. Ez teszi lehetővé, hogy a szkeletális anomáliák egyes tüneteit ezen a területen kompenzáljuk. Ad 3. Az újabb külföldi ortodonciai kutatások nagy része a fejlődés és növekedés vizsgálatára irányul. Számtalan közlemény jelenik meg a növekedés előrejelzésére is [1,5, 10]. Bízunk benne, hogy a probléma felé irányuló nagy figyelem előbb-utóbb nagy biztonságot nyújtó elméleti eszközt ad kezünkbe. Addig, amíg ezt megkapjuk, kezeléseink során figyelembe kell vennünk a növekedés eddig tisztázott részleteit. így pl. Sillmann [12] longitudinális vizsgálataiból tudjuk, hogy az alsó szemfogak közötti távolság a normális növekedés következtében 6 éves kor után nem változik számottevően. Hasonló megfigyeléseket tett Moorrees [9] is. A mandibula koponyában elfoglalt helyzetét a condylus horinzontális és az arc vertikális növekedése határozza meg. Az állcsúcs végső helyzete a két összetevő arányától függ [14]. Reey és Eastwood [10] szerint a fossa glenoideából bimaxiiláris készülékkel kiemelt condylus nem képes 2—3 mm-t meghaladó növekedésre. Ezzel szemben a moláris terület növekedésének serkentése vagy korlátozása az állcsúcs térbeli helyzetének megváltoztatásával a mandibula testének látszólagos rövidülését, illetve meghosszabbodását eredményezi. Ugyanezen terület növekedésének irányításával az okklúziós viszony beállítására is hatást tudunk gyakorolni. Ez utóbbit a Harvold-f. [11] funkcionális okklúziós sík változtatásával érhetjük el (1. ábra). A sík az első kisőrlőtől az első nagyőrlőig terjed. A felső buccális szegment minimális erupciója és az alsó buccális szegment túlzott növekedése Angle III. okklúziót eredményez, magas elhelyezkedésű okklúziós síkkal. Ellentétes irányú növekedési mozgás alacsony elhelyezkedésű okklúziós síkot és Angle II. okklúziót eredményez. 1. ábra. A funkcionális okklúziós sík különböző magasságú elhelyezkedése, a molárisok erupciós helyzete szerint (Reey és Eastvood [10] után) Ezt a jelenséget használjuk ki bimaxiiláris készülékeinkkel. Angle II. osztályú eseteknél konstrukciós harapással neutrál okklúziót állítunk be, és a felső buccális zóna erupcióját gátoljuk, míg az alsót engedjük normál okklúzióig nőni (2. ábra). Angle III. osztályú anomáliánál ugyanezt fordítva végezzük. Az eljárás nem igényel új készüléket. Ismert és használt bimaxiiláris készülékekkel (Andresen aktivátor, Klammt-f. elasztikus, nyitott aktivátor [5], ReJuík-f. szárnyas dinamikus készülék [11], Woodside aktivátor [14]), azok megfelelő alakításával megoldható. Ad 4. A tágíthatóság szempontjából nagy a különbség a felső, illetve alsó állcsont között. Ez eltérő felpítésükből és növekedésükből adódik. A maxilla területén a tágítás nagyobb eredménnyel végezhető. A mandibula íve az első maradó kisőrlők áttörése után recidivamentesen gyakorlatilag nem 275
