Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
zut). Ennek okait a következőkben láttuk: á gyökérkezelés orvos és beteg részéről egyaránt sok időráfordítást igénylő beavatkozás. Emellett megfelelő tárgyi feltételek, elsősorban röntgen biztosítása szükséges. A főváros területén működő rendelőintézetekben mindenütt volt röntgengép, ami a város lakosainak ezirányú szükségletét fedezte is. Más volt a helyzet vidéken, ahol általában csak a megyeszékhelyeken, egyes rendelőintézetekben és kórházakban volt elég hosszú ideig röntgengép. Ezért a betegeket utaztatni kellett a röntgenkép készítése céljából. A következő számadatokkal jellemezte Kende a főváros és a vidék röntgen ellátottságának akkori helyzetét. „Míg azonos betegforgalom mellett a fővárosban 440 000 rtg. felvétel készült, addig az ország egyéb területén 83 000 volt a rtg. felvételek száma [3]”. Érthető tehát, hogy a röntgengépek elterjedésének arányában szaporodhatott a gyökértömések száma is. Jelentős állomás volt az endodonciai ellátás fejlődésében annak a klinikai kutató munkának az eredménye, amelyet Intézetünk kollektívája a fiatalkorúak gyulladt fogbelű, több gyökerű fogainak megtartása terén végzett. A kalcium-hidroxidos indirekt fogbél sapkázás évtizedek óta ismert eljárás volt a fogászatban. A Központi Stomatologiai Intézet endodonciai munkacsoportja Lbrinczy irányításával kidolgozott a gyulladt fogbelű több gyökeres fogak megtartására olyan eljárást, ami ugyancsak nagy beteganyagon, különösebb felszerelést, és előképzettséget nem igénylő, jó eredményeket biztosító gyógymódot adott orvosaink kezébe. A gyulladt fogbelű több gyökerű fogaknak Ca(OH)2-os indirekt sapkázással történő gyógyításának különös jelentősége abban rejlik, hogy a fogbélgyulladás elsősorban a fiatalok körében lép fel a legnagyobb számmal, ennek a kezelési módnak az eredményessége pedig elsősorban a fiatal korhoz kötött. Ha figyelembe vesszük a gyökérkezeléseknél említett röntgengép ellátottsággal kapcsolatos nehézségeket, valamint azt, hogy a helyes indikáció alapján végzett indirekt sapkázás gyógyulási eredménye lényegesen jobb, mint a gyökértömések utáni gyógyulási eredmény, akkor még jobban kitűnik ennek a gyógyító eljárásnak a jelentősége [11, 12, 13, 14, 15]. A 70-es évek eleje újabb fejlődést hozott a megtartó fogászatban. Megjelentek az első kompozíciós tömőanyagok és velük csaknem egyidőben a kondicionált tömési technika. Az új tömőanyagok fizikai sajátosságai a hagyományos tömőanyagoknál lényegesen jobbak és az új tömési eljárással pedig minőségileg jobb tömés készíthető, elsősorban széli zárás tekintetében. A kondicionált tömési technika alkalmazásával megoldódott a Black IV . osztályú kavitások ellátásának problémája is, amit csak borító korona készítésével tudtunk megnyugtató módon eddig az esetek zömében megoldani [4, 5, 6, 7]. A különböző fogászati segédeszközök, mint matricák, celluloid koronák, gyökércsapok, parapulpáris csapok stb. mind hozzájárultak, hogy az egyébként rendkívül fárasztó fogorvosi munkát változatosabbá, könnyebbé és főként eredményesebbé tegyék. Ez a fejlődés folyamatos és ez a záloga annak, hogy az állami fogbetegellátásban egyre magasabb szintű ellátást nyújthassunk betegeinknek. IRODALOM: 1. Kende : Adalékok a betegbiztosító intézeti fogászat fejlődéséről, felszabadulásunktól napjainkig. A Budapesti Városi Tanács Fogászati Továbbképző Intézetének Évkönyve. Egészségügyi Kiadó, Budapest, 1952. — 2. Kende J.: Beszámoló a Központi Stomatologiai Intézet öt éves működéséről. Fogorv. Szle. 49, 162, 1956. — 3. Kende J.: Beszámoló az ország fogászati ellátásából az 1955. évi adatok alapján. Fogorv. Szle. 49, 315, 1956. — 4. Lovász A.: Kompozíciós tömőanyagok. Fogorv. Szle. 68, 341, 1975. — 5. Lovász A.: Kompozíciós és hagyományos tömőanyagok scanning-elektronmikroszkópos vizsgálata. Fogorv. S?le. 69, 33, 1976. — 252
