Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
Fogorvosi Szemle 75. 239—239 1982. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinika, (igazgató: Dr. Fábián Tibor egyetemi tanár) és Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Bánóczy Jolán egyetemi tanár), Budapest Fogászati anyagok kopássállóságának in vitro vizsgálata DR. KÓBOR AKDRÍS, DR. FBJÉRDT PÁL, DR. BÁNÓCZY JOLÁN és ifj. DR. TÓTH PÁL A fogak kopása természetes jelenség, melyet számos tényező, így a táplálkozási szokások, a különböző ételek minősége és mennyisége, a rágási forma, fogtisztító szerek használata, fogcsikorgatás stb. jelentősen módosíthatnak. A szájüregbe kerülő fogpótlások is befolyásolják a fogkopást, miközben anyagi jellemzőiktől függően önmaguk is különböző mértékben kopnak. Fogpótlásainkkal szemben támasztott követelmény többek között a rágófunkció helyreállítása és a habituális fizikai harapási magasság fenntartása. E két tényezőt jelentősen befolyásolja az alkalmazott anyag kopásállósága, valmint az antagonistákra gyakorolt koptató hatása. Irodalmi áttekintés A fogászatban a kopás három típusával találkozunk a leggyakrabban: súrlódási kopás — mely mikroszkopikus egyenetlenségek egymásra hatásakor jön létre: adhéziós kopás — amikor az egymással érintkező felszínek közötti mikrokapcsolódások megszakadásakor részecskék válnak le; abráziós kopás — amikor kemény részecskék vannak jelen az érintkező felszínek között [14, 15]. A szájüregben fellépő kopási jelenségeket leginkább a komplex molekulárismechanikai kopási modell alapján értelmezhetjük [14]. Az irodalomban számos közlemény jelent meg kopásvizsgálatokról. Mérték a fogak [3, 4, 5, 9, 10, 20], a fogpótlások anyagainak [1, 2, 8, 11, 17, 19, 24, 26, 27, 28, 29], valamint tömőanyagok [16, 18] kopási jellemzőit. Több közleményben foglalkoznak a fogpaszták természetes vagy műfogakat, illetve lemezes fogpótlásokat koptató hatásával [3, 5, 7, 9, 10, 12, 13, 20, 22, 25, 30, 31, 32]. A vizsgálandó anyagok koptatására számos eszközt szerkesztettek: artikulátorba állított fogakat mozgattak egymással szemben [2], standard körülmények között egymáson mozgatták az anyagmintákat [17], vagy fogkefével dörzsölték azokat [7, 9, 10, 12, 19, 22, 23, 30]. A kopási ellenállás mérésére ma már többféle kvantitatív módszer áll rendelkezésre. Mérhetjük a minták súly veszteségét [15, 17, 26, 30], az alakváltozást [5, 15], a kopási felszín nagyságát [15], valamint az izotóppal jelzett vagy besugárzással rádióaktívvá tett minta kenőanyagba kerülő mennyiségét [7, 10, 13, 25]. Berendezés leírása Az általunk szerkesztett koptatógép lehetőséget biztosít a standard körülmények közötti vizsgálatra. A módszer lényege, hogy az anyagminták súlyveszteségéből következtetünk kopásállóságukra. A gép álló részében kialakított befogópofák egyszerre nyolc próbatest vizsgálatát teszik lehetővé. Cserél-Erkezett: 1982. február 25. Elfogadva: 1982. május 6. 236
