Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
KÖNYVISMERTETÉS Manashil, G.B.: Clinical sialography. Thomas Springfield, Illinois, 1978. 99. oldal, 130 ábra. Ára: 16,75 US dollár A szerző előszavát azzal kezdi, hogy a sialográfia olyan eljárás, melyet könnyű elvégezni, relatíve fájdalmatlan és igen sok információt ad a klinikusnak. Ennek szellemében könyvének célja, hogy a nyálcsatornák szondázásának és röntgenképen való megjelenítésének egyszerűsített módszerét adja közzé. A szerző magyarokra nézve hízelgőén, de tévesen csak Bársony* nevét említi, mint aki klinikusként elsőként végzett sialográfiát. Az irodalomban azonban a svéd Carlsten és a dél-amerikai Uslenghi nevét is olvashatjuk Bársony mellett; ők hárman egymástól függetlenül — csaknem egyidóben — végezték az első sikeres nyálmirigyfeltöltést betegeken. Tévesen Sharpynak írja a szerző a sialográfia atyjának a francia Charpynak a nevét, aki anatómusként, 1900-ban megjelent könyvében olyan röntgenképet közölt, melyet cadaver parotisának higannyal való feltöltésével készített. A könyv 8 fejezetre oszlik, az első az anatómia, röviden. A második fejezet a sialográfia gyakorlati kivitelezéséről szól. Csalódást kelt, mivel csupán saját módszerét ismerteti és csak említi de nem taglalja részletesen másokét. Az ismertetett eljárás a fémvégű polivinil Rabinov-katéter (mely közvetlenül a fecskendőhöz csatlakoztatható) olyan módosításon alapul, melyet műanyag részében drótspirál alkalmazásával alaktartóvá, illetve könnyebben irányíthatóvá tettek. A Rabinov-katétereket két méretben árulják, 0,04 és 0,08 mm átmérőjű végződéssel a submandibularis, illetve a parotis feltöltéséhez. (Volt alkalmunk kipróbálni, azonban áruk: 9,5 US dollár és egyszer használatos voltuk nem áll arányban hasznosságukkal.) Nem kielégítő a röntgentechnika leírása sem. Meg sem említi a natív feltételek között submandibuláris mirigynél az oldalsó és hátsó áttekintő felvételt, illetve egyáltalán nem szól a pantomográfiás készülékek alkalmazásáról a sialográfiában. Csupán egy lapot szentel a kontrasztanyagok tárgyalásának és ezen belül mindössze négy sort a vízben oldódóknak. Ilyen túlzottan „egyszerűsítő” bevezetés után különösen élvezet végiglapozni a további részeket, melyek a szerző nagy tapasztalatát mutatják. Ezek a fejezetek: ép mirigy sialogramja, a daganatos,nem daganatos, illetve a trauma okozta mirigybetegségek vizsgálata. A szerző dicséretes mértéktartással értékeli a feltöltéses vizsgálat szerepét. Hangsúlyozza, hogy a kapott röntgenképnek jól kell egyeznie a tapintási lelettel az elváltozás helyét és méretét illetően egyaránt. Leszögezi, hogy a sialográfia nem tudja a kórokot megadni, a kapott leletnek a klinikummal kell megegyeznie és ennek hiányában csupán a biopszia dönthet. Másutt kiemeli a fontosságát, például a masseter hipertrófia vizsgálatában. Értékes része a könyvnek a diagnózis hibalehetőségeit bemutató rövid, hetedik fejezet, valamint a záró nyolcadik, mely reprezentatív esetbemutatásokat ad. Az ábrák minősége általában jó és megmutatják, amit a szerző láttatni akar. Néhány képnél azonban nem lehet eldönteni, hogy az eredeti röntgenkép, vagy a fényképezés hibája okozza a gyengébb eredményt; mindenesetre a kiadó felelőssége is felmerül, mivel ezt harmadik röntgenkönyvüknél tapasztalhattuk. Hazánkban e tárgykörrel foglalkozó önálló könyv, vagy könyvrészlet még nem jelent meg, ezért hiányosságai ellenére a téma iránt érdeklődők száméra feltételniil ajánlható. Ára a belőle nyerhető információt tekintve viszonylag alacsonynak mondható. Dr. Pataky Levente Dixter, Ch., Langlais, B.P., Lichty, G.C.: Pediatric radoigraphic interpretation. Exercises in Dental Radiology, Vol. 3. Saunders, Philadelphia—London-—Toronto, XIV -j- 271. o. Ára: 10,75 angol font A könyv 10 részre oszlik. Az első fejezet a normál fogászati anatómiával foglalkozik. Fogcsoportonként különböző korcsoportokon demonstrál képleteket, melyek nevét hátul közli. Rajzos ábrán ismerteti a bukkális, vagy orális oldalon elhelyezkedő képlet meghatározásénak szabályait. Ezt még kettő, ebbe a fejezetbe tartozó feladat követi, * Bársony Tivadar (1886-1942) röntgenologus, kórházi főorvos 1925-ben német nyelven közölte sialográfiás eljárását, amelyet kálium jodiddal végzett (Szerk.). 185
