Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

A kp.-ok a két premolaris között lingual felé eltolódva mintegy az approximalis felszín közepén találhatók. Ugyancsak így helyezkednek el a molárisok közötti kp.-ok is.

2. ábra. Az interdentalis terek (fekete) és kontaktpontok (körök) a felső fogsoríven, okkluzálisan. Alatta az interdentalis tér két fog között okkluzálisan, a fogkorona eltávolítása után. Mellette az interdentális tér két moláris között vesztibulárisan (Schumacher után)

Klinikum

Rágáskor a fogak kis elmozdulásokat végeznek, ezért idősebb korra interden tálisan is kopnak, aminek következtében kontaktusuk fokozatosan lapszerűvé válhatnak [2, 4, 5, 6, 9, 11]. így a jobb oldali utolsó fogtól a bal oldali utolsó fogig vezető vonal, a fogív akár 1—1,5 cm-t is rövidülhet [3, 7]. Ezért klinikai megfigyeléseink és tapasztalataink alapján csatlakozhatunk Fábián—Huszár— Götz [2] véleményéhez, amely szerint a kp.-ok, illetve felszínek kialakítása nemcsak eredeti helyükön, hanem eredeti nagyságukban is történjék.

Az approximális felületek érintkezésének egzakt helyreállítása a biológiai, illetve statikai egyensúly megbomlása miatt néha problematikus lehet. Ilyenkor Vest [16] szabálya szerint kell eljárnunk; 2 mm-nél kisebb rés a szomszédos foggal érintkező koronával eliminálható. 2—4 mm-es dehiscentia már csak két koronával zárható. Ha 4 mm-nél nagyobb a rés, akkor kitöltésére hídtag szükséges.

Technológia

A kp.-ok topográfiai helyzetét a korona készítés technológiájában különös gonddal kell reprodukálni, hogy az a klinikai feltételeknek megfeleljen [8, 10, 13, 15].

A modellírozás alkalmával felépített kp.-kúp lehetővé teszi az érintési helyek pontos lokalizálását és a határperem megjelölését, amely átmenet a fog okkluzális és kontakt felülete között [10, 15]. Ezt demonstrálja Thomas [15], Payne [10] után modifikált 3. ábra.

182