Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
tó visszhangjának elemzése” nyújtana csak támpontot, de hasonló elemzésről nincs tudomásunk. Semmi esetre sem tarthatjuk kevésnek a cikkek számát, mert az meghaladja a vizsgált időszak naptári napjainak számát. Természetesen a cikkek tematikai megoszlásában a hírek, a fogászattal kapcsolatos belföldi és külföldi színes közlemények dominálnak, és ezekből adódik az összes közlemény 60 %-a. Jelentősnek tartjuk azt is, hogy évente több, mint 70 cikk jelent meg átlagosan a fogászati ismeretterjesztésről. Ezek többsége jóllehet inkább az új eljárásokat ismerteti és a cikkek tömegéhez képest keveseljük, hogy a közlemények nem egész 10 %-a foglalkozik olyan témákkal, amelyek a népességnek a fogbetegségek megelőzésében való aktív részvételét érintik (szájhigiéné, fogápolás 4,3 %, prevenció, táplálkozás 5 %). Közel hasonló nagyságrendben találhatunk a fogászati egészségügyi ellátással foglalkozó írásokat. Ha az ilyen témájú közleményeket három csoportra bontjuk, akkor többségük (54 %) a fogászati ellátás szervezeti kérdéseit érinti, egyötödük az ellátás személyi problémáiról szólnak és mindössze 26 %-uk foglalkozik a fogászati ellátás szakmai, tartalmi kérdéseivel. Úgy véljük, ebben visszatükröződik a fogászati ellátás túlzottan szervezetcentrikus megközelítése. Az ellátással foglalkozó cikkek közül rendkívül kevés írás foglalkozik (tíz esztendő alatt mindössze 40) a fogászati prevenció problémáival. A prevenció kérdésének viszonylagos elhanyagoltságát mutatja az is, hogy az ebből a szempontból legérintettebb korosztállyal, a gyermekekkel kapcsolatos fogászati ismeretterjesztés az összes ismeretterjesztő cikknek mindössze 24 %-a. A fogászati ellátás területi szintjei ugyanakkor igen kiegyensúlyozottan jelennek meg a közleményekben, a községi, városi, megyei és országos-regionális ellátás problémái szinte teljesen egyforma arányban szerepelnek. Végül 170 olyan cikket találtunk, amelyben a fogorvos, mint személyiség is megjelent. Ezek 58 %-ában szerepelt a fogorvos orvosként, 42 %-ában a fogorvos elsősorban, mint közéleti ember jelentette a cikk tárgyát. A cikkek tematikai megoszlásából összességében azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a sajtó a maga sajátos szempontrendszere alapján foglalkozik a fogászattal (hírek, érdekességek nagy száma) és a tervszerű és tudatos szakmai ismeretterjesztő tevékenység fejlesztésének még viszonylag tág lehetőségei vannak, mint az az I. táblázatból is megítélhető. Elemzéseink során vizsgáltuk I. táblázat A vizsgált időszakban megjelent közlések témánkénti megoszlása A közlések tárgya száma % Fogászati ismeretterjesztés 742 19,0 ezen belül: szájhigiéné, fogápolás 162 4,3 prevenció, táplálkozás 194 5,0 Egészségügyi ellátás 402 10,3 Hírek 1527 39,1 Külföldi közlemények és érdekességek 711 18,2 Fogorvosokkal kapcsolatos közlemények 170 4,3 Egyéb 357 9,1 Összesen 3909 100 — a fogászattal kapcsolatban — a sajtóban megszólaló személyek csoporthovatartozását is. Feltevésünk ugyanis az volt, hogy ennek elemzése tájékoztatást nyújthat a fogászattal kapcsolatos „hatalmi” struktúrákról. A megszólaló személyek 45 %-a fogorvos volt, aki szerintünk a szakelemet képviselte, 179
